Néhány jó programot, könyvet, koncertet, színházi előadást ajánlunk – kizárólag elfogultan. Olyat, amit mi szeretünk, és bízunk benne, hogy másnak is legalább akkora örömet okoz.
Lassan itt a színházi szünet, ideje elkezdeni a készülést a következő évadra. Ha valamit ajánlanom kell a „mindenképpen megnézendők” listájára, akkor Prudencia Hart különös kivetkezése biztos, hogy ennek az élére kerül. Különben is, a Fodor Tamás fémjelezte Stúdió K az egyik legérdekesebb színházi vállalkozás Budapesten. Mint minden független társulat, ők is nehéz, sokszor már-már reménytelen helyzetben próbálnak működni, ám ez úgy tűnik, semmit sem vesz el játékos kedvükből, humorukból, abból a vidámságból, ami a nézőre is átragad.
Az eredeti darabot Závada Péter fordította, írta át magyarra. A tőle megszokott nyelvi leleménnyel, humorral – csak kapkodjuk a fejünket, fülünket, és azért nem nevetünk folyamatosan, nehogy közben lemaradjunk a következő sziporkáról.
A történet szerint egy fiatal lány, Prudencia Hart PhD-hallgató kis Ford K autójával elindul egy tudományos konferenciára a skót határvidékre. Nagy hó esik, nem tud hazamenni, végül betér egy kocsmába, ahol fergeteges ivászat folyik. A partiról az ördög elviszi Prudenciát a pokolba, ami már csak azért is érdekes neki, mert kutatóként azzal foglalkozik, miként jelenik meg az alvilág a néphagyományokban. Később – de nem áruljuk el – lehet, hogy kiszabadul, lehet, hogy csupán képzeli az egészet, de az is lehet, hogy mindez nem is fontos.
Az előadás féktelen gúnyolódás a tudományos konferenciák karót nyelt működésén, a tudósok kétszínűségén. Ott a mindent komolyan vevő, fiatal Heart és a szépfiú kolléga, aki focilelátókon elhangzó rigmusok gyűjtéséből építi tudományos karrierjét, mert ez könnyen, gyorsan hozhat sikert, és így még csajozásra is marad ideje. A kocsmai jelenetekből megtudjuk, milyennek kell lennie egy igazi belemenős partinak – ez sokat megmagyaráz abból, miért viselkednek úgy a fiatal britek a bulinegyedben, ahogy. Az alvilág pedig kifejezetten érdekes, intellektuális hely, az ördög jó fej, akit pusztán az zavar, hogy a végtelen időtől semmi sem lesz olyan fontos és érdekes, mint amilyen lehetne.
De ez a darab sokkal több, mint a tartalma. Nagyon ügyesen kitalált komédia, ahol folyton változik az elbeszélésmód – időnként alig követhető, ki kicsoda. S ettől még izgalmasabb lesz az egész.
Ráadásul az előadás nagy része a Stúdió K előterében, büféjében játszódik, ott üljük körül a színészeket, akik olykor pár centire játszanak tőlünk, megidézve a rendes kocsmai hangulatot. Akad egy jelenet, amikor mindenkit beengednek a színház nézőterére, ekkor megkérik a közönséget, hogy a sötétben a telefonjaikkal világítsanak, mert nekik már áramra se nagyon jut – keserű tréfálkozás a szomorú valósággal.
Virtuóz, kedélyes játék ez, jól mutatja, hogy milliárdok nélkül, aprópénzből is lehet/kell valami egészen lenyűgözőt csinálni. Bár ha hozzájutna a Stúdió K ahhoz a támogatáshoz, amit mindenképpen megérdemel, nyilván több ilyen pazar előadást hozhatnának össze. Itt sokszor érezzük, hogy szinte a semmiből próbálták ezt megalkotni, sem díszlet, sem jelmezek igazán – mindezt az ötletek áradása, a pazar humor és a remek komédiázás pótolja. Bízom benne, hogy nagy szériát játszanak még belőle.
(David Greig: Prudencia Hart különös kivetkezése, fordította Závada Péter, rendezte Kovács D. Dániel. Játsszák: Pallagi Melitta, Nagypál Gábor, Lovas Dániel, Samudovszky Adrian, Homonnai Katalin, Nyakó Júlia, Spilák Lajos, Szabó Sipos Ágoston, Stúdió K.)
D. J.
