A pedagógusnap alkalmából idén is átadták a Fővárosi Közgyűlés által alapított Bárczy István-díjakat. A budapesti közoktatási, gyermekvédelmi intézmények munkatársainak adható elismerést Nényei Pál, a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium magyar nyelv és irodalom szakos tanára is megkapta. A méltatás alapján „az irodalom megszerettetéséért, különleges stílusáért, igazodástól mentes, kimagasló tanári és alkotói tevékenységéért” vehette át a kitüntetést az íróként, drámaíróként is ismert oktató.
Hogyan lehet a kamaszokat rávenni szépirodalom olvasására a mai mediatizált világban? Mivel tudja a diákokat motiválni?
Nem szeretnék rávenni senkit semmire. Csupán annyit tehetek, hogy lelkesedem a saját szakmámért, és minél jobban tanítok. Ha valamelyik tanuló olvasási szokásaira hatással vagyok, az már valami. Abban viszont nem vagyok biztos, hogy azok a diákok, akiket oktatok, többet olvasnak bármelyik másiknál.
Mit jelent az, hogy „igazodástól mentes” tanítási módszer?
Én is próbálom megérteni, mi az, és miért ezzel indokolták az elismerésemet. Egyrészt talán, mert számomra semmiféle ideológia nem számít, csak a szakma. Konkrét példa: kötelező érettségi tétel lett Herczeg Ferenc életműve. Ennek véleményem szerint elsősorban nem irodalomszakmai, hanem ideológiai okai voltak. Engem azonban hidegen hagy, hogy Herczeg a Horthy-korszak írófejedelme volt-e, vagy sem. Ahogy az is, hogy fölterjesztették-e Nobel-díjra. Az irodalmi minőségnek semmi köze az utóbbihoz. Ahhoz sincs, hogy egy alkotó valamelyik korszak írófejedelme vagy nem. Attól, hogy Wagnert elvileg szerette a német nemzetiszocializmus, ő csodálatos zeneszerző. Másrészt decemberben némi vihart kavartam azzal, hogy szóba elegyedtem Molnár Áronnal. Ezek után írtam meg, hogy egyáltalán nem ellenkezik a keresztény értékrenddel, ha valaki az ellenzéki Molnár Áronnal beszélget. Tanárként próbálom ugyanezt átadni a diákjaimnak: ideológiailag szabadok vagyunk, kizárólag a szakmánk törvényei kötnek bennünket. „Kurz und gut”: az ideológiai szempontok a szakmai szempontokhoz képest másodlagosak. Gondoljuk mindezt tovább: volt, hogy sajnos összevesztem egy diákommal, kiabáltam vele. Ha ezután feleltettem, és jól felelt, a legjobbat kellett adnom neki. Személyes indulataim nem írhatják felül a szakmát.
Miként motiválja pedagógiai tevékenységét írói munkássága? Hatással van
a kettő egymásra?
A tanítás szoros kapcsolatban áll azzal ahogyan és amiről írok. Nekem tanárként jót tesz, hogy kutatómunkát is végzek. Az oktatás egyedül nem lenne elég.
Mozgófénykép című drámája segíthet a tanulók színházlátogatási szokásainak kialakításában?
Sajnos már nem játsszák, de azt gondolom, minden színházlátogatás segít, hogy később a színházba járás is része legyen a diákok életének. Drámaíróként viszont akkor tudok segíteni, ha egy osztály színpadi megjelenésre készül. Elég jó emlékeim vannak, amikor a tanulókkal közösen hoztunk létre valamit, például egy március 15-i műsort, Trianon-megemlékezést. Jó esetben az ilyesmi is kortárs színház, és szerintem mi jól csináltuk.
Tóth Kata
