A Feneketlen-tó helyén eredetileg agyaggödör állt, amely a 19. században az ottani téglagyár alapanyagforrásaként szolgált. A bányagödör mélyítésével a gyár kapacitását próbálták növelni, ennek következményeképpen tört be a talajvíz.
A legenda szerint a téglagyári munkások menekülve hagyták hátra eszközeiket, gépeiket és a mélységbe veszett társaikat. A tavat sokáig átkozottnak tartották: a Tanácsköztársaság utáni időszakban több holttestet sodort partra a víz, a II. világháború után pedig azt beszélték, hogy a tó képes volt tankokat is elnyelni.
A félelmet keltő legendákat az is megalapozta, hogy a tó vízpótlása egyedül a talajvízből és a csapadékból származik, így az évtizedek alatt nagy mennyiségű lebegő iszapréteg alakult ki. Az iszap bomlása, továbbá a vízmozgás hiánya miatt a tó mélyén krónikus oxigénhiány uralkodott, ennek következményeként pedig mérgező kénhidrogén és ammónia szabadult fel. A vízminőség romlását az 1982-es halpusztulás is jelezte, ezért került a tóba 1985-ben egy szökőkút, hogy elősegítse a víz mozgatását.
A náddal szegélyezett tóban ma mocsári teknősök is élnek; a védett állatokra nagy veszélyt jelentenek a vízbe engedett megunt, invazív ékszerteknősök. Az egyik kedvenc lakó pedig a különleges fekete-fehér hibrid mulard kacsa, őt már a tavi vadkacsák közössége is befogadta.
A Feneketlen-tó természetesen közel sem feneketlen: legnagyobb mélysége hat-hét méter volt az 1930-as évek végén, napjainkban ez maximum négy-öt méter lehet.
K. A. F.
