A maci évtizedek óta ott üldögél a Feneketlen-tó melletti játszótér sarkánál, és várja a gyerekeket. Türelmes egy medve, nem zavarja, ha az ölébe ülnek, megpaskolják a fejét, még akkor sem moccan meg, ha eléggé el nem ítélhető módon valaki ráfirkál. De hát a kőmedvék már csak ilyen türelmesek.
– A mackó gyermekkorunk kedvelt szereplője, de nemcsak ezért van Budapesten még legalább hat másik medveszobor, hanem talán azért is, mert egyszerűbb megmintázni, mint például egy zsiráfot – veti fel Erős Apolka szobrászművész.
S miért Erős Apolkával indultunk medvevizitbe? Nem csupán azért, mert tapasztalt szobrász, több jelentős köztéri mű alkotója – legyen elég itt csak az egész alakos Göncz Árpád-szobrára vagy Szepesi Györgyről szóló alkotására hivatkozni –, hanem mert régi barátság köti össze ezzel a macival. – Gyerekkoromban nagyon sokat játszottam itt, többször is ültem ennek a medvének az ölében. Édesanyám elő is ásott erről most egy régi fotót – mesélte a szobrász. Arra a felvetésre, hogy esetleg ennek is köze lehetett későbbi pályaválasztásához, nem mond nemet. Abban is megegyeztünk, milyen lényeges, hogy a gyerekeknek is alkalmuk legyen megszeretni műalkotásokat, szobrokat. Ráadásul egy ilyet, mint ez, meg lehet fogni, fel lehet mászni rá, ismerkedni vele. – Én hiszek benne, hogy kisgyerekkortól tanítható a művészet szeretete, és a gyerekek igen befogadóak. Azt nem tudom, abban, hogy én szobrásszá váltam, milyen szerepe lehetett ennek a medvének. De az biztos, az én szüleim törekedtek arra, hogy megismertessék velem a szobrokat – tette hozzá. – Olyan szobrot látunk, ami szerethető, időtálló és örök érvényű. Semleges plasztika, ami nagyon könnyednek tűnik első ránézésre, mégis sok tartalmat hordoz. Az óvást, a féltést, a melegséget, az őrzést sugallja, ugyanakkor a játékosságot is. Egy kompozícióba harmonikusan kell az egészet elrendezni, ami komoly szakmai kihívás. Ha gyakorlati szempontból közelítjük meg, akkor nagyon kőszerű a forma, nagyon jól elhelyezhető a kőbe maga a testarány, a tömegrendszer. Egy zsiráfnál ez már problémásabb – mondta Erős Apolka.
Azért a zsiráfok kedvelőinek sem kell aggódniuk, létezik technika arra, hogy a hosszú nyakkal együtt is szép, stabil szobor készüljön. De visszatérve ennek a szobornak az anyagához: a klasszikus mondás szerint minden kőben ott van a szobor, csak le kell kaparni a felesleget. Michelangelónak – neki tulajdonítják ezt a mondást – a Mózesnél vagy a Pietánál ez egészen jól sikerült. Az újbudai medveszobor üledékes mészkőből készült – a szakember szerint érdemes felfigyelni, hogy milyen jó köveket tudtak bányászni Magyarországon –, a maci pórusaiban látszanak az apró kagylók lenyomatai, néha maguk a kagylók is. – Egy kőszobor persze átveszi a hőmérsékleti különbségeket, reagál a napfényre, az esőre, a környezeti hatásokra, de sokkal humánusabb, sokkal emberközelibb, mint egy fémöntvény – állítja a szakértő.
Erős Apolkával beszélgettünk a vitatható esztétikai értékű úgynevezett zsánerszobrokról is, amelyekből az utóbbi években elég sok került köztérre. – A szobor állíttatója mindig felelős a köztérért, a térért, amit maga után hagy, ugyanolyan mértékben, mint a szobrász, aki megalkotja magát a formát – hangsúlyozta a művész. – Ilyen szempontból ez közösségi alkotás. Én örülnék, ha részben visszajönnének a ’60-as, ’70-es évek szoborállítási szándékai, és újra minőségi díszítő funkciójú plasztikák jelennének meg. Régebben a szoborállítási stratégia átgondoltabb volt Magyarországon, mint napjainkban, a díszítő plasztika nagyon határozott mennyiséget képviselt a köztéri szobrok között. Felmérték és átlátták azt, hogy az épületekkel, a játszóterekkel, a parkokkal összehangolva nagyban gazdagítják a tereket ezek az alkotások. A mai zsűrizési metodika, illetve a jogi háttér nem ad elég lehetőséget. Régebben, a lektorátusi időkben, törvényi kötelezettség volt betartani egy szakmai zsűri észrevételeit, javaslatait. Most, amikor zsűrizünk, kollégák köztéri műveit bíráljuk, javaslattételi jogunk van. Ezt meg is kell hogy kérje az alkotó, illetve a megrendelő, de hogy aztán megfontolja-e vagy sem, az már az alkotón múlik – fejtette ki Erős Apolka.
A mi macink mindenesetre rezzenéstelen kőarccal hallgatta mindezt, miközben éppen egy újabb gyerekcsapat rohamozta meg.
Dési János
Az 1961 óta a helyén ülő Mackó-szobor Molnár László műve; a szobrásznak kevés köztéri alkotása ismert, bár ő készítette például a sokáig a Lánchíd budai hídfőjénél lévő, nulla kilométert jelző szocreál munkásfigurát. Ezt 1953-ban állították fel, aztán 1974-ben Rákoshegyre került.
