A magyar kultúra napja alkalmából idén is átadták a Pro Cultura Újbuda díjakat a B32 Galéria és Kultúrtérben. Pappné Mika Edit helytörténész és Mátyási Péter képzőművész részesült az elismerésben, amelyet az önkormányzat minden évben a kerület művelődésének, kulturális színvonalának növelése érdekében végzett művészeti munkásságért ítél oda.
Mika Edit mindig meglepődik azon, ha helytörténésznek titulálják, mondta el lapunknak. Nem tiltakozik ellene, de ezt az elnevezést elsősorban a kerületben meghirdetett városi sétáin használja. Ő hivatalnoknak, köztisztviselőnek tartja magát az 1978-ban megszerzett egyetemi diplomája óta. Több mint negyven esztendeig végzett kulturális és közművelődési tevékenysége jelentősen meghatározta a kerület művészeti pezsgését. Munkáját a XI. kerületi tanácsban kezdte: emléktábla-avatókat, kiállításmegnyitókat, kerületi nagy rendezvényeket szervezett, emellett kulturális koncepciót, közművelődési és ágazati rendeleteket készített elő.
A kultúra szeretete gyermekkorára, a kecskeméti Kodály Zoltán Általános Iskola és Gimnáziumig nyúlik vissza, köszönhetően a napi ének-, zene- és néptáncóráknak. Már középiskolásként tanult népművelést, tudását a gyakorlatban is kamatoztatta, tanárai segítségével kulturális programokat, például filmklubokat szervezett.
Tanulmányait a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen folytatta; édesapja eleinte ellenérzésekkel fogadta szándékát. – Reálgondolkodású apaként még a beiratkozás előtt fogta magát, beült a Trabantba, és elment a professzoromhoz. Megkérdezte, hogy mi is az a népművelés, elengedheti-e a lányát – mesélte. Édesapja később büszkén tekintett rá sikeres tanulmányai miatt.
Mika Edit férjét követve, professzora ajánlólevelével érkezett munkát keresni a fővárosba. A XI. kerület tanácsa által felajánlott állást azonnal elfogadta, mivel átmenetileg a Ménesi úton laktak egy rokonánál. Még gyerekként látta először a Budai Parkszínpad egyik produkcióját, későbbi ottani élményei közül Hobo Jim Morrison-estjét emelte ki.
Az 1970–1980-as években többek között neki is köszönhetően kezdett bővülni a kerület közművelődési intézményeinek hálózata: sokáig a Fővárosi Művelődési Ház volt itt az egyetlen művelődési ház, majd 1978-ban átadták a Budapesti Művelődési Központot. (Utóbbi klubkönyvtárnak indult Kelenföldön.) A ’80-as években jöttek létre a közösségi házak, amelyekben szavai szerint „mi szerveztük a rendezvényeket, a megnyitókat”.
– Mi adtuk ki a GMK kulturális engedélyét – számolt be lapunknak Mika Edit. – Megalakult az első önálló művészeti társulás, a DunapArt Alkotóközösség, és létrejött a Hököm Színpad Kisszövetkezet Karinthy Marcival, ami számomra igazán nagy élmény volt. Egy vidéki lánynak izgalmas volt Karinthy Frigyes, Karinthy Ferenc élete és Marci személyisége. Különösen, amikor elmondta, magánszínházat szeretne alapítani – tette hozzá.
Mika Edit a kerületben ledolgozott negyven év alatt felbecsülhetetlen helytörténeti tudást halmozott fel, a közeljövőben blogot szeretne indítani. Nincs olyan utca, szobor, kávéház, amellyel kapcsolatban ne lenne egy története. – Mostanában leginkább Kosztolányi Dezső élete érdekel. Nem sokáig élt a Bartók Béla úton, ahol fiának, Ádámnak Keresztes Erzsébet volt a dajkája. Egész életében gyengéd érzelmek fűzték Erzsébethez, akiről később az Édes Anna című művének központi alakját is megformálta – emlékeztetett. Móricz Zsigmonddal kapcsolatban a Csibével kötött ismeretségét is felelevenítette. Az író a Szabadság hídon ismerte meg múzsáját, és a Hadik Kávéházban kezdett hozzá történeteinek feljegyzéséhez. Később örökbe fogadta a lányt, aki számos novella és az Árvácska regény megírására inspirálta.
Ilyen és ehhez hasonló sztorikat mesél Mika Edit a kerületi helytörténeti, például a Bartók Béla úton és Albertfalván vezetett sétákon. Az előbbi címe: Szerelmek a Bartókon és más történetek. Nyugdíjasként egyebek között ezzel, illetve a helytörténeti olvasmányok feldolgozásával tölti idejét.
Mátyási Péter képzőművész alkotásai fókuszában olyan hétköznapi fogalmak állnak, mint a személyes és közös emlékezet, csodálat, a természet és a kultúra. A fenntarthatóság kérdésköre is foglalkoztatja. Aktív kulturális szervező, az önkormányzattal együttműködve egyebek között a Bartók-negyed fejlesztésén dolgozik, emellett az Eleven Blokk Művészeti Alapítvány kuratóriumának elnöke. A lokálpatrióta művész nem az első elismerését kapta a kerülettől, az egyetem elvégzése után, 2009-ben Újbuda Mecénás ösztöndíjban részesült. Ekkor jött az ötlet: üres önkormányzati ingatlanokból szuterén, félszuterén műtermek alakíthatók ki. A terv sikere egy komplex városi kulturális revitalizációs projekthez vezetett, ami szerves része a Bartók-negyed fejlesztésének.
– Ez a program politikán és ciklusokon ível át – emlékeztetett Mátyási Péter. A kulturális városközpont létrejöttét Molnár Gyula korábbi polgármester indítványozta, majd Hoffmann Tamás ideje alatt és támogatásával kezdték meg a tényleges tevékenységet. – Most Barabás Richárd kulturális alpolgármester vezetésével újabb löket érkezett. Nagyon bízom abban, hogy ez az üdítő példa megmutatja, a kultúra az embernek mint egyetemes közösségnek az élménye – mondta.
A képzőművész az átfogó stratégiai tervezés mellett egyéb újbudai projektekkel is foglalkozik: a UIA-CUP projekthez kapcsolódó műhely-rekonstrukciós beruházásokban, az idén induló, fenntarthatósággal, zöldítéssel foglalkozó programok koordinálásában is részt vesz. A UIA – Urban Innovative Actions egy 2015–2019 között öt körben meghirdetett uniós városfejlesztési támogatási program. A Cultural Urban Platform (CUP) célja a digitális elmagányosodás elleni küzdelem, a civil lakosság kreatív alkotókészségének felélesztése. Újbudán ennek részeként jött létre egyebek között az Adaptér Art &Tech Center.
Mátyási Péter mindemellett ezer szállal kötődik Albertfalvához, ő rendezi az Albertfalvi Hely- és Iskolatörténeti Gyűjtemény kiállításait. Lapunknak a kollekció létrejöttét is felelevenítette. – Bereznay Andor, a Petőfi Sándor Általános Iskola volt igazgatója a Fehérvári úti családi házak lebontásakor – később itt panelházak épültek – kizavarta az úttörőket, hogy a dózerolandó üres házakból annyi tárgyi emléket, különlegességet gyűjtsenek, amennyit csak tudnak. Ez képezi ma is a gyűjtemény tárgyi anyagának alapját – mesélte lapunknak.
Képzőművészeti tevékenységét az emberi lét, annak hiánya és tetten érhetősége határozza meg. Művészi hitvallása – ahogy ő nevezte, artist statementje – az ember és környezete kapcsolatának kérdésében kulminálódik. – Sokáig éltem Albertfalván. Az egykor apu által gondozott kertet én ápoltam tovább. A képzőművészeti munka miatt viszont időzavarba kerültem. A növényeknek persze nem feltétlenül rossz, ha vadon nőnek, de a metszetlen fák kevesebb termést hoznak. Tehát ami a természetben az egyiknek rossz, a másiknak nem okvetlenül. A hangsúlyokon és az irányokon múlik, hogy milyen az ember és környezetének kapcsolata – magyarázta. A B32 Galéria és Kultúrtérben 2018-ban bemutatott Herbárium című kiállítása is ennek lenyomata volt. A megnyitón akkor egy videoinstallációt is levetítettek, amelyet a művész édesapja korábbi felvételeiből vágott össze. A gondozás hiányában elpusztult gyümölcsfák darabjai, a beteg levelek új jelentést kaptak.
Másik nagy, 2019-es munkája a Növényportrék címet viselte. Az arcképfestészet több évszázados hagyományára reflektálva Mátyási a kihalással veszélyeztetett, illetve már kipusztult magyarországi növények jegyzéke alapján készítette el a kihalt fajok „képmásait”. A növények portréi a családi képtárakhoz hasonló módon, kisebb-nagyobb keretbe foglalva láthatók. – A fenntarthatóság a mindennapi gondolataiban is megjelenik – mondta.
T. K.



