Happy end Fullajtár Andrea története végén

Nők mesélnek nőkről, nemcsak nőknek a MU Színházban minap bemutatott Minden negyedik című darabban, amelyben Fullajtár Andrea a saját történetét adja elő. Terhessége alatt és szüléskor súlyos krízisen ment keresztül: arra kérték, vetesse el magzatát. A kerülethez több szállal kötődő színésznőt egyebek között a darabról, a mögötte húzódó eseményekről, érzésekről kérdeztük az Újbudai Nagykávéház című kulturális műsorban.

• Újbudán jártál iskolába. Gyakran jársz vissza?
Régóta lakom Ferencvárosban, de a baráti találkozók és a munka miatt rendszeresen vagyok a XI. kerületben. Újbuda rengeteget fejlődött az elmúlt években. A többi között Albertfalva is, ahol a Petőfi Sándor Általános Iskolába jártam. A kedvenc magyartanárom a mai napig ott dolgozik. Az iskola 150. születésnapja alkalmából verset is mondtam.


• A magyartanárod segített a pályaorientációban?
Szeretek mindent, ami irodalom. Mindig támogatott. Sokáig magyar és francia szakos tanárnak készültem, de a színészetről is vele beszélgettem először.


• Ha már színészet és Újbuda: nemrég mutatták be a MU Színházban a Minden negyedik című darabot, amelyben az egyik főszerepet játszod. A műben nők mesélnek nőkről, abortuszról, vetélésről, terhességről. Több esetben saját történetüket mutatják be. Mi volt a tiéd?
Csábi Anna keresett meg azzal, hogy a perinatális gyász feldolgozásával kapcsolatos történeteket szeretne feldolgozni. Azonnal megkérdeztem tőle, hogy Gergő fiam miatt gondolt-e rám. A terhességem idején és Gergő születésekor történt eset ugyanis egyrészt – sajnos – mindennapi, másrészt unikális, hiszen happy enddel végződött. Később derült ki, hogy Anna nem ezért hívott a darabba, nem is hallott a sztorinkról. 2004-ben, várandósságom első harmadának végén az ultrahangon megvastagodott méhlepényt diagnosztizáltak, ami egy friss CMV-fertőzés miatt alakult ki. Ha egy kismama a terhesség alatt találkozik először ezzel az egyszerű herpeszvírussal, igen komoly magzati rendellenességek léphetnek fel. Még az is előfordulhat, hogy a baba a harmadik életévét sem éri meg. Rengeteg orvosnál jártam. 99,9 százalékuk a várandósság megszakítását javasolta. Azt mondták, hogy a gyerek nagyon beteg lesz: vízfejű, mozgásszervi rendellenességekkel satöbbi. Beindították volna a szülést: mivel azonban a baba még nagyon kicsi volt, a vajúdás kilenc-tíz napig is eltarthatott volna. Világrajövetele után az újszülött egy méreginjekciót kapott volna a szívébe, utána eltemethettem volna. Volt, aki hozzátette, hálásak lennének, ha a magzatot kutatási célokra felajánlanám. Akikkel konzultáltam, ügyeltek, hogy a beszélgetésnek ne legyen fültanúja a későbbi perek elkerülése végett. A beavatkozás napján meggondoltam magam. Elmentem Czeizel Endre genetikushoz, aki a vizsgálatok során bebizonyította, hogy Gergő egészséges lesz. A fiam most 18 éves, egészséges, élsportoló.


• Hogyan élted meg az anyaság első éveit?
Amikor nem a rossz dolgokon pörgött az agyam, végtelenül boldog voltam. A legapróbb betegségnél viszont azonnal összeugrott a gyomrom.


• Mindez a Minden negyedikben meglehetősen dokumentarista módon jelenik meg. Szándékosan játszod így ezt a darabot?
A történetek szerkesztett formában, bizonyos részeket kihagyva, bizonyosakat hangsúlyozva kerülnek színpadra, egyfajta távolságtartó humorral. Nem akarjuk a nézőket nyomasztani. A célunk, hogy átfogó képet adjunk a perinatális gyászról. Nem úgy mesélünk, mint egy barátnak. Nyilván vannak olyan pillanatok, amelyek egyszerre civilként és színészként is érzékenyen érintenek. Nem a saját életemről mesélek, inkább egy sztorit adok elő, ami mással is megtörténhet. Egyetlen kivétel volt, amikor a Szegedi Thealter Fesztiválon játszottunk. A végén felhívtam Gergőt a színpadra. A közönség tapsolt, a kolléganőim körbe álltak. Na, az volt az a perc, amikor a színházat hirtelen átjárta a saját örömöm is.

• Az előadáson többször kikacsintasz a közönség felé, amivel saját szavaid szerint elindul egyfajta energiaáramlás. Ez mit jelent?
A Minden negyedikben különösen figyelünk a közönségre. Számos olyan nő ül a sorokban, akivel hasonló dolgok történtek, de igyekszik mindezzel távolságot tartani. Gyakran látok párokat is, amelyeken érezni, mennyire hangsúlyos számukra a téma. Színészként fontos a nézők reakcióit látni, ami alapján oldani lehet őket. A darab fogadtatása mindig más. Attól függ, a közönség mennyire veszi a humort. Spontaneitás is kell. Ha a nyitottabbak vannak többségben, könnyebben oldják a többieket. Ha viszont a szorongók, akkor a színészek feladata a további feszülést megakadályozni.

• Fizikai értelemben férfiak nincsenek a színpadon, ám nagyon sokat beszéltek róluk. Egy abortusz, vetélés, egy magzatról való vita ugyanis őket is rendkívül érzékenyen érinti…
Kevés szó esik a férfiak gyászáról, amelyre nem lehet felkészülni. A férfiak ilyenkor a kommunikációs körön kívülre esnek, a hangsúly a nőkön van. A férfiak maximum akkor kerülnek az érdeklődés középpontjába, ha a feleségük hogylétéről van szó, és csak minden tizedik kérdés vonatkozik rájuk. Csábi Anna ezen is változtatni akart.


• A férfiak – még ha jelen vannak is a szülésnél – gyakran nehezen fogják fel hirtelen jött apaságukat. A nőknek kilenc hónapnyi előnyük van. Találkoztál már olyan férfival, aki az első pillanatban nagybetűs Apa lett?
Az állatvilágban hasonló a helyzet. Más a kötődés az anya és a kicsinye között, mint az apaállattal. A nőstények már szagról, verejtékről is felismerik a kölyköket. Amint a kicsi nyüszít, az anya ugrik mellé. Medvéknél az apa simán megeszi a bocsát. Elnézést a durva példáért. Ezért sem értem, miért várják a férfiaktól, hogy az anyákéhoz hasonló reakciót váltson ki belőlük a gyermek születése. Őket nem éri erős hormonális és fizikai hatás. Gyakran kevesebbnek is érzik magukat ettől. Máshogy vagyunk összerakva. A nőkön is múlik, hogy a férfiakat a kötődés kialakításában segítsék.

• Beszéljünk most a mű születéséről. A Minden negyedik a Manna Produkció jóvoltából jött létre. A Radnóti Tesla Laborban mutatták be 2021-ben, utóbbi azóta megszűnt. Mi a véleményed a kisebb, független színházakról, amelyek mostanában egyik napról a másikra kénytelenek bezárni?
A színházi kultúrát érintő problémáknak számos aspektusa van. Még most sem tudni, hogyan fogja az intézményrendszer túlélni a válságot. A téli időszakban várható gazdasági krízissel kapcsolatban nincsenek pontos számok. A többletkiadások és a rezsiszámlák miatt sok helyen már most bezárással számolnak, holott ez a színházi évad legpörgősebb időszaka. Ugyanakkor több olyan kőszínház van, amelyik nagyon ki van tömve. A támogatottak köréről sokszor politikai szempontok alapján döntenek. Erről most nem szeretnék beszélni, de az állami pénzek elosztásáról egy két-három fős vitába bármikor belemegyek.

• A Katona József Színház művésze vagy. Ott mit tapasztalsz?
Idén ünnepeljük a színház 40. születésnapját. Ez ma óriási dolog Magyarországon. Elképesztően büszke vagyok, hogy huszonhatodik esztendeje vagyok ennek aktív részese. Talán mondhatom, hogy egy picit miattam is olyan a Katona, amilyen?


• Gyakran filmezel és szinkronizálsz. Melyiket szereted jobban?
Mind a kettőt egyformán. Nemrég szinkronizáltam például a Jeffrey Dahmer sorozatgyilkosról szóló Netflix-széria egyik szereplőjét. A Glenda Clevelandet alakító Niecy Nash szemén keresztül beleláthattam a sorozatba. Én is nyomozóvá váltam. Kíváncsivá tett, mindez hogyan történt meg a valóságban. Szerencsés vagyok, és áldásnak érzem, hogy azt csinálhatom, amit szeretek. Fantasztikus, amikor megihlet a munka, ami a szabadidős tevékenységet is átírja. Ebben az esetben például elkezdtem a témába vágó könyveket olvasni. Mindettől függetlenül, nem tudok a három műfaj – színház, film, szinkron – közül választani.


• Nagy az átjárás a magánélet és munka között?
Igen. A fiam már nem igényli úgy a társaságomat, mint korábban. Én határozom meg, mivel töltöm a szabadidőmet. Így maradhatok például alapos színész: felkészülök a szerepekre, megismerem a történetek aspektusait.


• Van álmod, jövőképed?
Hű… Ezt a kérdést még nem tették fel. Talán az lenne a legjobb, ha harminc év múlva az akkori harmincasok boldogan élhetnének. Ha láthatnám, hogy megérte áldozatot hozni értük, legyen szó klímapolitikáról, világpolitikai helyzetről. Szeretném, ha a mostani létünk egy fenntarthatóbb, békésebb irányba tartana.

Tóth Kata

A ROVATBÓL