Sorozatunkban Újbuda egyéni önkormányzati képviselői mesélnek munkájukról, értékeikről, prioritásaikról és céljaikról. Ezúttal Tóth Márton, a 3. választókerület egyéni képviselője válaszolt kérdéseinkre, akivel a Ménesi úton, a Chez Matild pékség előtt találkoztunk.
Miért ezt a helyet választottad?
Azért, mert úgy érzem, hogy a Ménesi út és ez a pékség a helyi közösségek összetartását szimbolizálja. Itt néhány héttel ezelőtt hatalmas utcabált rendeztünk, ennek létrejöttében a Chez Matild tulajdonosának is nagy szerepe volt. Az eseményen több ezer ember vett részt, a Ménesi út megtelt élettel, a villákban irodalom, zene, színház, képzőművészet, helytörténet, gasztronómia, gyerekprogramok vártak mindenkit. Kisebb szívfájdalmamra ez egy időben volt a Bartók Feszt’-tel, de így is nagyon sokan eljöttek, és a kulturális programok minősége is vetekedett vele, sőt, mint helyi lobbista úgy gondolom, bizonyos tekintetben még le is győzte annak programjait. De ha nincs utcabál, a Ménesi út akkor is fontos helyszín: ez a Gellért-hegy ütőere, vagy még inkább a szíve, ez testesíti meg a Gellért-hegyi identitást, azt a budai, polgári miliőt, ami unikális dolog.
Négy évvel ezelőtt, amikor elkezdted a képviselői munkát, mi volt a számodra a legnagyobb kihívás?
A közösséghez tartozás vágya nagyon jellemzi az itt élő embereket, és ezért azt tűztem ki célul, hogy a helyi kis közösségeket egy nagy közösséggé kovácsoljuk. Jól haladunk, már van olyan Facebook-csoport, aminek több mint ezer tagja van. Természetesen ez nem csupán az én érdemem, hanem annak a folyamatnak az eredménye, amit az itt élők indítottak el.
Hogyan lehet elérni, hogy egy helyi közösség összekovácsolódjon, hogy a lakók halmazából egyszer csak közösség legyen?
Szerintem ehhez alapvetően az kell, hogy legyen rá igény. Büszkén kijelenthetem, hogy mi, Gellért-hegyiek ilyenek vagyunk: nyitottak egymás felé és szolidárisak egymással. Sokan eljöttek például a Gellérthegyi Szemétszedő Piknikre is, amelynek egyik célja az volt, hogy megtisztítsuk a Gellért-hegyet, a másik pedig, hogy adományokat gyűjtsük a Tábitha Gyermekhospice Háznak – mindkét célunkat elértük.
Mit láttál a leginkább problematikusnak ez alatt a négy év alatt? Például szó volt egy időben az átmenő forgalom csillapításáról, ami elég bonyolult ügynek tűnt…
Ebben az esetben a Gellérthegyi Lakók Érdekvédelmi Egyesülete civil szervezettel, illetve a hivatal munkatársaival, közlekedési szakértőkkel dolgoztunk együtt. Valóban nem volt könnyű, de sikerült eredményeket elérni, például hogy a Gellért-hegy XI. kerületi részének egésze lakó-pihenő övezetté vált, illetve a navigációs programok egyre kevésbé terelik erre a forgalmat.
A közlekedési fejlesztések közé tartoznak azok a táblák is, amelyek az iskolák környékén tűnnek föl, és amelyek azt segítik, hogy a gyerekek biztonságosabban bejuthassanak az épületbe?
Ezek az úgynevezett „Puszi és menj” táblák, amelyek több iskolához is kikerültek. Abszolút pozitívak a visszajelzések, mind az ott dolgozók, mind a szülők részéről. Ha ilyen apróságokkal tudunk segíteni, annak nagyon örülünk. De ez inkább gondoskodás és odafigyelés volt, nem feltétlenül forgalomtechnikai megoldás. A Köbölkút utcai felfestést már inkább lehet forgalomtechnikai vívmánynak nevezni. Ott olyan technológiát alkalmaztunk, amely lassítja a forgalmat, és biztonságosabbá teszi az iskola környékén a közlekedést.
A Gellért-hegy emblematikus helye Budapestnek. Ez nem okoz nehézséget?
Dehogynem! Egyrészt a sok turista miatt; becslések szerint naponta 250-300 turistabuszt hajt majd fel a Citadellához, amikor a tervek szerint 2025-ben elkészül a felújítás. Ez komoly kihívások elé állít majd minket: parkolóhelyet kell találni ennyi busznak, az évi 5-6 millió látogató környezeti terhelést jelent majd, és még nem tudjuk, milyen megoldással tudjuk ezt enyhíteni. De addig sem ülünk ölbe tett kézzel, a Gellért-hegy Duna-part felőli oldalának rendbetételére az önkormányzat már tett lépéseket. Ott a hulladék okoz problémát, aminek megoldása nagyon határozott fellépést igényelt.
A Gellért-hegyen sok idős ember él, mit tudsz tenni azért, hogy elfogadják, ilyen fiatal ember képviseli őket?
A Gellért-hegy valóban a kerület egyik legelöregedőbb városrésze, és iszonyatos gondot jelent az időskori szegénység, bármilyen meglepően hangzik is ezen a területen. Gondoljunk bele abba, hogy az átlagosnál jóval nagyobb méretű ingatlanokba beszorulnak egyedülálló idősek, akiknek a rezsiköltség hatalmas problémát jelenthet. Természetesen igyekszünk segíteni nekik, külön köszönöm polgármester úrnak, hogy ezzel a problémával aprólékosan foglalkozik. A tekintély dologra visszatérve: én itt nőttem fel, úgyhogy gyerekkoromtól kezdve ismernek, illetve azt hiszem, elismerik és értékelik azt a munkát, amit az elmúlt években végeztem az itteni közösség érdekében.
Mennyit változott ez a rész azóta? Milyen volt itt gyereknek, és milyen itt önkormányzati képviselő felnőttnek lenni?
Sokkal forgalmasabb, az biztos. Gyerekként nem is olyan régen, mondjuk 10-15 éve, nyugodtan lehetett az utcán játszani, biciklizni. Ezt már nem javaslom a mostani fiataloknak és gyerekeknek. Ez idő alatt rengeteg olyan beruházás jött ide, ami megborította a Gellért-hegy életét, és már-már túlzsúfolttá tette. Sajnos azt kell mondanom, hogy az elmúlt tíz évben az élhetetlenség határára próbálták sodorni a Gellért-hegyet, szerencsére és a munkánknak köszönhetően kevesebb eredménnyel.
Melyik a kedvenc részed, vagy hol van a kedvenc helyed?
A Citadella és környéke. Annak a helynek sajátos hangulata van esténként vagy a turistaszezonon kívüli időszakban; ilyenkor békés nyugalom jellemző rá. Onnan nézve ez a csodálatos város ott hever az ember lába előtt – szerintem ez olyan dolog, amit mindenkinek látnia kell.
