Örök gyerek, nagy álmodozó, kreatív elme, aki mindig tudta, mire harap a közönség. Flegma stílusa csupán álarcként szolgált, amikor kényelmetlen helyzetbe került, viszont ha jó kedve volt, imádott a színpadi szünetekben egy szál selyemalsóban lófrálni. Zenésztársai – Dolly, Szikora Róbert és Novai Gábor – vidám történetekkel is emlékeztek a január 31-én elhunyt Fenyő Miklósra Gréczy Zsolt Mássalhangzó című műsorában. A három művész nemcsak a Hungária együttes alapítóját, a magyar rock and roll királyát idézte meg az FMH-beli emlékesten, de két órára vissza is repítette a közönséget a ’60-as, ’70-es évek világába.
„Ha alkudozni kellett gázsiügyben, ő volt a legjobb.” „Maximalista, néha nagyon morcos.” „Szigorú, de nem uralkodó, mindenki hozhatta a maga ötletét.” „Azért lett ő a zenekarvezető, mert csak neki volt telefonja, amivel fellépést lehet szervezni” – így emlékeztek a Mássalhangzóban az egykori művésztársak Fenyő Miklósra. – Mindig illatos volt. Nagyon kényes volt a hajára, sokat fésülte, fényesítette – mesélte Dolly „a Fenyőről”, aki a dobos, Szikora Róbert szerint 10 óra előtt sosem kelt ki az ágyból, és a hangja is csak estére jött meg. Amikor egyszer délelőtt 11-kor lépett fel a Hungária, az énekesnek folyton elcsuklott a hangja. Robi rettegett a botránytól, de az elmaradt. Egyébként Szikora csak ’74-ben ült a dobok mögé, a basszusgitáros, Novai és Dolly, az énekesnő pedig nála később érkezett meg a Hungáriába. Nyugat-németországi fellépésükön, 1979 környékén a helyi menedzserük tanácsolta: „Vegyetek be egy csajt meg egy szaxist, és nyomjátok a rock ’n’ rollt”. Fenyőnek több sem kellett, sorra tárgyalt olyan befutott énekesnőkkel, mint például Zalatnay Cini, de többségük idegennek érezte ezt a stílust. Végül gyerekkori ismerősét, az akkor még amatőr énekest, amúgy a mentőknél dolgozó Penczi Máriát, azaz Dollyt kérte fel, akinek hangja és egyénisége már az iskolában is magával ragadta Fenyőt.
Számos korábbi személycsere után ezzel összeállt a „nagy” Hungária, amely valósággal berobbant a ’80-as évek „csöves rock” világába, nem kis feltűnést keltve az Edda, a Beatrice, a P Mobil és a Hobo Blues Band mellett. A banda úgy vált a legsikeresebb magyar rock and roll zenekarrá, hogy már 13 esztendeje létezett. A ’68-as „Ki Mit Tud?” tévés tehetségkutatón Fenyő 16 évesen írt, Csavard fel a szőnyeget című dalával lettek kategóriagyőztesek – a zsűri elsőre eltanácsolta a Hungáriát, de a közönség továbbjuttatta őket. A táncdalfesztiválokon is taroltak, 1970-es első nagylemezük az eladási listán az Illés és az Omega mögött lett a harmadik. Ám a ’70-es években csak vegetáltak, főleg a szovjet blokkban szervezett turnékkal tartották fenn magukat. Aztán 1980-ban, amikor nyugat-európai körútra készültek, az E-klubban adott nyitókoncertjükön feltűnő jampis szerelésükkel és angol rock ’n’ roll műsorukkal őrületes sikert arattak. Nagyon érett már egy nagylemez, de tartottak a hanglemezgyár nagyhatalmú igazgatójától, Erdős Pétertől, aki kifejezetten utálta Fenyő Miklóst, ezért tudni lehetett, hogy ezt meg fogja akadályozni. Végül az igazgatóhelyettessel egyeztek meg arról, hogy az éppen Csepregi Évával nyaralni induló Erdős távollétében, titokban felveszik a lemez anyagát. Mivel azonban az együttesnek egyetlen új saját száma sem volt, rohammunkában, egy hét alatt megírták az albumot olyan slágerekkel, mint a Micsoda buli vagy a Casino twist. A Rock and Roll Party nagylemezt aztán imádta a közönség, az összesen 600 ezer eladott lemezzel az együttes megdöntötte a magyar rekordot. Szikora Robi szerint hazai viszonylatban szupersztárokká váltak. Amikor a BKV-busz sofőrje észrevette őt, megállt az út közepén, hogy kezet foghasson vele, és elvihesse egy darabon. – Korábban évekig annyit kerestünk egy fellépéssel, amiből éppen kijött fejenként a vacsoránk, egy 890 forintos brassói aprópecsenye – emlékezett vissza a dobos, aki szerint épp az óriási siker okozta a zenekar vesztét.
– A Hungária attól volt különleges, hogy nem volt igazi frontembere. Minden tag előretolható volt, a hangszertudás mellett mindenki tudott énekelni, vokálozni a másiknak – hangsúlyozta Novai. – A sztárság annyira felkorbácsolta a lelkünket, hogy személyiségünkben is megváltoztunk – tette hozzá Szikora. Mindenki a másik ellen fordult, ami a formáció felbomlásához vezetett, a tagok hosszú évekig nem álltak szóba egymással, de leginkább Fenyővel. Dolly és Fenyő mosolyszünete egészen 1994-ig tartott, amikor Friderikusz Sándor Békítő Show-jában bocsátottak meg egymásnak.
Szó esett a beszélgetésben a Hungária lemoshatatlan védjegyéről, az extrémnek számító „jampis” szerelésről is. Fenyő Miklós elvárta, hogy a tagok a mindennapi életben is képviseljék a zenekart öltözködésükkel, a rajongók pedig hamarosan utánozni kezdték az együttes imidzsét. – A színes, csillogó sárga, zöld, piros ruhákban, fényes zselés hajjal, napszemcsiben úgy néztünk ki, mintha a Marsról jöttünk volna – mondta Novai. A különös holmikat azonban nem volt könnyű beszerezni. Fenyő, Dolly és a többiek lakásokba csöngettek be, hogy van-e otthon felesleges ’60-as évekbeli retikül, zakó, nagykabát, szemüveg. Máskor az Ecseri piacot járták végig, hogy végül, miután a „főnök” lealkudta az árat, kupacnyi régi holmit vigyenek haza. – A Fenyőt többé ne hozzátok, mert tönkremegyünk! – szóltak utánuk az árusok.
Török Dániel
