Nemrég megválasztották Újbuda diákképviselőjét a Fővárosi Diákközgyűlésben. Az öt bemutatkozó jelölt egymás közül döntötte el, ki képviselje a kerületet a következő időszakban. A megbízást végül Csizmadia Zalán, a Weiner Leó Katolikus Zeneiskola és Zeneművészeti Szakgimnázium 12. osztályos tanulója kapta. Zalán nyolcéves kora óta játszik kürtön, emellett önkéntes tűzoltó is.
Hogyan jött a komolyzene az életedbe?
A nővérem szintén kürtös, most Münchenben, a Bajor Állami Operaházban dolgozik. Amikor kicsi voltam, nem engedte, hogy megfújjam az ő hangszerét, akkor dacból játszottam rajta. Aztán kiderült, hogy van hozzá érzékem, és elkezdtem gyakorolni, majd a tanárom versenyekre vitt, így kezdődött a zenei pályafutásom. De a mozgást is szeretem, szívesen veszek részt akadályfutásokon – a futást önmagában unalmasnak tartom. Ami még szintén sport és érdekel, az a tűzoltósport, mivel önkéntes tűzoltó is vagyok. Az edzéseken lépcsőt mászunk teljes védőfelszerelésben, és pár emeletenként szakmai feladatokat is végzünk. Van, hogy egy 80 kilós bábut mozgatunk életmentés szimulálásaként, tömlőt szerelünk, mintha tűz lenne, vagy a bejutáshoz a zárt ajtót feszítjük fel. Mindent úgy csinálunk, mint azt egy éles tűzesetben tennénk.
Úgy fogalmaztál, számodra a futás unalmas. A zene, a zenélés egy idő után nem válik azzá? Hogy állsz a gyakorlással, napi hány órát lenne optimális játszanod?
Mindig együtt vagyok a hangszeremmel: órák között, szünetekben, próbákon, ahol csak lehet. Ha nincs külön hangszeres óra, akkor zeneelmélet, szolfézs vagy kötelező zongora van, de így is minden időt kihasználunk a gyakorlásra – volt már, hogy öltözőben, zuhanyzóban vagy a tornateremben csináltuk. Naponta nagyjából három órát játszom, ha kevesebb időm van, akkor másfelet, úgyhogy van még hova fejlődni, de igyekszem. Nálunk mindig szól a zene: a csendet egy darabig élvezem, utána már hiányzik, ilyenkor inkább klasszikus rockot hallgatok, főleg magyar zenéket.
Hogyan jött az ötlet, hogy indulj a diákképviselő-választáson?
Az osztályfőnököm szerette volna, hogy én is benne legyek az induló csapatban, és valójában nem is rakott kérdőjelet a mondat végére. Azt mondta, az elmúlt évek tapasztalata alapján úgy véli, alkalmas leszek rá, mert úgy látta, viszonylag jól tudom prezentálni a mondanivalómat, kiállni és felszólalni több ember előtt. Mások hajlamosak ettől megijedni.
Mennyi ideig szól a megbízatásod?
Addig lehetek diákképviselő, amíg az utódom a helyemre nem lép; a következő tanévben kell majd újabb képviselőt választani.
Mit szóltak a barátaid, osztálytársaid? Menő diákképviselőnek lenni az ő szemükben?
Ez elég vicces, mert amikor a képviselői beszédet mondtam, az utolsó bekezdésbe azért belekerült, hogy ha esetleg valakinek nálam több szabadideje lenne erre, akkor őt szívesen támogatnám. Aztán mikor délután visszamentem az iskolába zenei órákra, a barátom közölte velem, hogy végül engem választottak. Az osztály részéről a reakció hangos nevetés volt, persze örömmel párosulva. Nagyon jó, hogy végül én kerültem be, igyekszem majd a legjobb tudásom szerint dolgozni a tanulókért, hogy minél több újbudai elképzelés és vágy valósulhasson meg.
Mi volt a javaslatod, a programod, amivel indultál?
Úgy gondolom, hogy a komolyzene méltatlanul kiszorult a fiatalok mindennapjaiból a könnyűzene javára. Ez látszik számomra a fővárosi szintű pályázatok és az ösztöndíjprogramok terén is. Jó lenne a komolyzenei koncertek számát gyarapítani Újbudán, ahogy az együttesemmel is szeretnénk több fellépési lehetőségre bukkanni, hogy minél több hallgatóhoz eljuthasson a zenénk. A zenében – hasonlóan a költészethez – nem az a fontos, mit gondolt a szerző, hanem hogy mit vált ki a hallgatóságból, és ebből érdeklődő közösséget lehessen formálni. Ez a programom leghangsúlyosabb eleme. Amellett, hogy a diákoknak több koncertlehetőségük legyen, legalább annyira fontos, hogy ezeken a rendezvényeken legyen közönség – ha nem is feltétlenül értő, de érdeklődő közönség. Ha például a mi Rezes Együttesünket nézem, elég színes, széles repertoárt játszunk, és biztos vagyok benne, hogy érdekelné az embereket. Az a gond, hogy ez a világ kicsit háttérbe szorult, és sokan már nem is igazán tudnak róla. Bár iskolai szinten létezik a diákönkormányzat, tapasztalataim szerint sincsen kellő hatásköre; a diákok ma nem igazán tudják képviseltetni érdekeiket, de majd igyekszünk fejlődni ezen a téren is. Ezért mindenképpen dolgozni kell.
Nemrég volt a Fővárosi Diákközgyűlés alakuló ülése. Hogyan zajlik egy ilyen találkozó? Mik voltak a napirendi pontok?
Az ülést a Főpolgármesteri Hivatal dísztermében tartották decemberben. Első körben, hogy tudjuk, kit, hogy hívnak, mindenki kapott egy kis névtáblát. Átolvastuk a napirendet, az együttműködési szerződést, de elsősorban az alakuló szerződést kellett elfogadni, hogy létezhessünk. Erre minimális módosításokkal mind rábólintottunk, utána a második pont az elnökség megválasztása volt. Aki hozzá kívánt szólni, az elmondta a véleményét, ezek alapján végül benyújtottunk egy javaslatot, majd szavaztunk. Valóban úgy működött, mint egy klasszikus közgyűlésben. Még nem vagyok igazán jártas ebben a témában, most kezdek csak belerázódni, de szeretném megtanulni, hogyan lehet hatékonyan önállóan is javaslatokat, ötleteket gyűjteni és benyújtani.
Bár csak nemrég csöppentél bele ebbe a világba, hogy látod, milyen mozgástere van egy diákképviselőnek?
Nehezen tudom ezt most behatárolni, még olyan sokat nem dolgoztunk. Az alakuló ülés óta egy művészeti pályázatot kaptunk, amit véleményeztünk is. Nagyrészt pályázatokba lesz beleszólásunk, illetve diákokat érintő javaslatokba, remélem, ez segít megvalósítani az elképzeléseket.
Milyen segítségre számíthatsz a diákképviseleti munkád során?
Nagy örömömre a többi induló újbudai jelöltre is számíthatok, ők lesznek a legfőbb segítőim. Nagyon hálás vagyok nekik, hiszen óriási feladat az, hogy az egész kerületből, az összes iskolából én egyedül képviseljem a fiatalok érdekeit. Ebben nélkülözhetetlen a támogatásuk, és erre a közös gondolkodásra nagy szükségem van. A célom az, hogy valódi párbeszéd alakuljon ki a diákokkal: meghallgassuk az ötleteiket, közösen döntsük el, mit szeretnénk megvalósítani. A jelöltválasztás során is jól kirajzolódott, hogy a többieknek mennyire sokszínű elképzeléseik vannak, számos olyan program volt, amelyet én is szívesen támogatnék és továbbvinnék. Mindezt amellett, hogy a komolyzenét minél szélesebb körben szeretném közelebb hozni a diákokhoz.
Mik a következő lépések, vagy akár az első teendő a fővárosban?
Első körben szeretnénk megismerni egymást a többi képviselővel kevésbé hivatalos keretek között, hogy tudjuk, miből és hogyan érdemes fölépíteni az elnökséget. Ezek alapján próbálunk majd tovább dolgozni.
Mit jelent neked a zene, és mit szeretnél átadni általa a többi diáknak?
A zene, azon felül is, hogy hangszeren játszom nagyon fontos az életemben. Például amikor rossz hangulatban vagyok, sokszor zongorázom, rengeteg érzelmet próbálok belevinni a játékomba. Azt szeretném, hogy a többi fiatal is megérezze, hogy a komolyzenében és a zenélésben óriási lehetőségek vannak. Hiába van dalszöveg, tempó vagy dallam a könnyűzenében, szerintem a komolyzenében olyan érzelmeket lehet kifejezni és olyan mélyen, amire a könnyű műfaj, úgy gondolom, sokkal kevésbé képes.
Huszák Nina
