Valószínűleg jó néhány szülő és gyerek számolja már a napokat, mikor kezdődik újra az iskola. Sokan nagyon várják, vannak, akik kevésbé, és olyanok is, akik egyáltalán nem. Lélekben azonban mindenkinek érdemes felkészülni rá – mondta a pszichológus.
A tanévkezdést megelőző várakozás a felnőtteknek számtalan nehézséggel, illetve stresszel járhat, a gyermekek pedig az izgalom mellett sok esetben szorongással, félelemmel élhetik meg. Ha időben, átgondoltan és tervezetten készülünk rá, és jobban figyelünk a kicsik jelzéseire, akkor mindenkinek megkönnyíthetjük ezt az időszakot.
Tanácsos a szokásos rutint visszaállítani, amit már augusztusban fokozatosan elkezdhetünk. Az utolsó hetekben újból korábban fektessük le a gyerekeket, hiszen időre van szükségük az átálláshoz, nem beszélve arról, hogy a tanuláshoz nélkülözhetetlen a kipihent idegrendszer. Mindenre nem lehet felkészülni, ám jó, ha a legtöbb általános eshetőségre van A és B tervünk. A ráhangolódásra kiváló közös program a tanszerek, valamint egyéb szükséges kellékek beszerzése. Vannak olyan iskolások, akik arról számolnak be, hogy már az első héten dolgozatot iratnak velük, tehát ajánlott nyáron feleleveníteni a tanultakat.
Előkészítő otthon
Németh Dóra, az Újbudai Humán Szolgáltató Központ szakpszichológusa azt mondja, függetlenül attól, hogy a kicsik boldogan néznek-e a szeptember elé vagy sem, lényeges tisztában lenni azzal, mit is élnek meg, legyen szó akár első osztályosról, akár nagyobb kisiskolásról. A gyakorlati teendők mellett érdemes a leendő elsősökkel jóval az iskolakezdés előtt átbeszélni, hogyan fog kinézni egy napja a suliban, kik lesznek a tanárai, miről fog tanulni, és főleg, hogy miért fontos odafigyelni az órákon.
– Töltsünk velük időt, és adjunk nekik teret a kibontakozáshoz! A nagyobbakkal is célszerű feleleveníteni a hétköznapok menetét – javasolja a pszichológus. Szülőkként figyeljük az intő jelekre, mert a szokatlan viselkedés mögött többnyire szorongás húzódhat meg. Ezek egészen sokféle módon nyilvánulhatnak meg, a szótlanság, az agresszív vagy túlmozgásos viselkedés mellett olyan fizikai jelekben is, mint a körömrágás, a fejfájás, a hasfájás, az étvágytalanság, vagy ritkán a mértéktelen evés is.
Nem csak játék és mese
A kicsik nyelve még a játék, a zárkózottabbakat ezzel lehet feloldani; szerepjáték közben például észrevétlenül kiütköznek azok a gondolatok, amelyek foglalkoztatják őket. Ha jól irányítjuk a történetet, rávilágítunk arra, miért nem kell félniük, és hogyan oldhatunk meg új szituációkat. Nagyon sok mese és könyv van ebben a témában, mind elindíthat egy beszélgetést. Ha bármit kérdez az iskolakezdéssel kapcsolatban a gyerek, akkor az ő szintjén válaszoljunk, kérdezzünk tőle, ismerjük meg az érzéseit, mit vár a legjobban, és mitől tart esetleg.
Habár az elsősök már óvodában szeretnének tudni olvasni, írni, számolni, ez ismeretlen szituáció is nekik. Németh Dóra szerint számukra az általános iskola az első komoly megméretés, ahol ténylegesen a teljesítményüket nézik, ami szorongást kelthet. Vegyes érzések kavaroghatnak bennük: az új kihívás lelkesítően hat, ám aggodalommal is társul. Tarthatnak attól, hogy idegen közösségbe mennek, nyugtalaníthatja őket, hogy biztonságban lesznek-e, milyen lesz a tanító néni, szereznek-e új barátokat, egyáltalán, meg tudják-e ugrani az akadályokat.
Bizalmi kérdés
A szakpszichológus azt tapasztalja, hogy az első tanítási nap gyakran az anya és az apa számára okozza a legnagyobb stresszt. Mégis könnyítsük meg a gyermekek dolgát azzal, hogy ilyenkor legalább a mi félelmünkkel nem terheljük őket. Van rá esély, hogy sírni fognak, nehezen engedik el szüleiket. Nekünk kell felnőttként biztosnak lennünk abban, hogy jó helyre visszük őket, jól fogják magukat érezni, olyan felnőttekre hagyjuk őket, akikben bízunk, és ha ezt érzik, akkor ők is kevésbé fognak félni. Várható, hogy a szeptember előtti hetekben nehezebben alszanak majd el. – Csakugyan nehéz időszak ez, de ekkorra a család már túl van egy óvodakezdésen, így tervezéssel és odafigyeléssel zökkenőmentesen lehet venni ezt az akadályt is – fogalmazott a szakember. Ha pedig a kicsiket játékosan bevonjuk a teljes készülődés folyamatába, akkor jobban kinyílnak, bátrabban vágnak neki az oktatási intézményekben a világ megismerésének.