A kerületben már tavaly megkezdődtek a biológiai szúnyoglárva-gyérítések a közterületeken, és idén is folytatódnak. De vajon mennyit számít a magánterületek vizeinek rendben tartása, és mi szól a biológiai, illetve a kémiai irtás mellett? Erről kérdeztük Gajda Zitát, a No Mosquito Kft. kutatóbiológusát, aki munkatársával, Szepesszengyörgyi Ádámmal együtt 2025 óta tanácsokkal segíti Újbuda védekezését a vérszívók ellen.
A vérszívó szúnyogok lárvaállapotban senkit nem zavarnak, a gond akkor kezdődik, amikor kifejlett egyedekké válnak, ezért érdemes időben védekezni ellenük – mondják a szakemberek. Erre jó a biológiai irtás mint stratégia: megelőző védekezés, rendkívül szelektív, környezet- és egészségbarát, a tenyészővízbe jutva a hatóanyag rövid időn belül kifejti hatását.
A kémiai beavatkozás egy gyors, nagy területre alkalmazható megoldás rajzáskor, és a kifejlett egyedek ellen hatásos, de nem lehet mindenhol alkalmazni, kevésbé szelektív, illetve környezetkárosító hatása is van. Számos korábban alkalmazott hatóanyagot egészségügyi és környezetvédelmi okokból már kivontak a forgalomból vagy betiltottak, jelenleg a deltametrin engedélyezett. Gajda Zita kutatóbiológus figyelmeztetett: ez a vegyület idegméreg, amely rendkívül káros a vízi élőlényekre és az egyéb rovarokra nézve is, mindezért a szakember a biológiai eljárás mellett teszi le a voksát. Akadnak persze helyzetek, amikor szükség van kémiai beavatkozásra, főleg ha a lárvák már kikeltek. A kezelés befejeztével a munkatársak visszaméréssel ellenőrzik a beavatkozás eredményét, vagyis az egyedszámot. A beavatkozás akkor tekinthető sikeresnek, ha az eredmény eléri a hivatalos szervek által előírt kötelező minimum értéket
A kémiai szúnyogirtásokat országszerte hivatalosan a katasztrófavédelem szervezi és végzi, az önkormányzatok helyi kiegészítő intézkedéseket tesznek, és biológiai védekezést is alkalmazhatnak. Újbudán tavaly kezdték el a biológiai lárvagyérítést a közterületeken, ez idén is folytatódik. A szezon folyamán végzett fajvizsgálatok azt mutatják, hogy Újbudán az idegenhonos fajok vannak döntő többségben, mint például az ázsiai tigrisszúnyog, a koreai szúnyog vagy a japán bozótszúnyog. Az invazív szúnyogok elsősorban tenyészőhelyeik közelében fordulnak elő nagy számban, kis repülési távolságuk miatt pár száz méterrel távolabb már nem okoznak ártalmat. A magánterületeken is nagyrészt ezek a fajok találhatók meg.
A kutatóbiológus elmondta, mindent megtesznek azért, hogy egy településen elegendő legyen csak biológiai módszerekkel védekezni, Újbudán legutóbb közterületi felmérést is végeztek. A szúnyogok számát humáncsapdázással határozzák meg: a vizsgálat során egy tesztszemély meghatározott napszakban 20 percen át szabaddá teszi a karját, majd megszámolják, hány szúnyog szállt le rá. (Az óránkénti 50 csípést meghaladó érték esetén lehet kémiai irtást elrendelni.) A legutóbbi tesztek alapján a közterületeken az átlag nulla volt, vagyis a szúnyogprobléma inkább a magánterületekhez köthető.
– Nem épült be a köztudatba az, hogy a magánterületeken is nagy számban fejlődnek szúnyogok – mondta Gajda Zita. – Szaporodásuk állóvizekben, például esővízgyűjtőkben vagy egyéb pangó vizekben indul meg, amelyek leggyakrabban a kertekben, udvarokon alakulnak ki. Ha ezek száma csökkenne, kevesebb szúnyog kelne ki, és kevésbé lenne szükség kémiai irtásra – tette hozzá. – Az embereknek meg kell érteniük, hogy a szakemberek által végzett beavatkozások mellett legalább akkora szükség van a lakosság aktív közreműködésére, vagyis saját portájukon a tenyészővizek megszüntetésére és rendszeres ellenőrzésére. Ha minden érintett, a katasztrófavédelem, az önkormányzat és a lakosság egyaránt felelősen közreműködik a saját területén az élővilágot tiszteletben tartva, akkor a biológiai védekezés is sokkal eredményesebb lehet. Ha a szúnyogok elleni fellépés a megelőzésre, az emberek aktív együttműködésére és a szakértelemre épül, az hosszú távon hatékony és környezetkímélő megoldást jelenthet – hangsúlyozta a biológus szakember.
Emberre is káros lehet a kémiai szúnyoggyérítés
A deltametrin, amivel a szúnyogokat permetezik, egy idegméreg, ami nem válogat. A teljes ökoszisztémára hat, az összes rovarra, a rovarfogyasztó állatfajokra, a vízi élővilágra. Egereken és patkányokon folytatott kísérletre alapozva Kemenesi Gábor virológus azt állítja, hogy a deltametrin még a hivatalosan biztonságosnak mondott határérték mellett is kockázatos minden olyan élőlényre, amelyiknek fejlődő idegrendszere van, vagyis az emberi magzatra, a kisgyerekekre is. Az az ellenérv is felmerült, hogy a kémiai irtás a túlhasználat miatt egyre több szúnyogra hatástalan lehet. A biológiai gyérítésről azt tartják, hogy a kijuttatott dózis kizárólag a szúnyoglárvákra veszélyes, hiszen közvetlenül a tenyészőhelyként szolgáló állóvizekben alkalmazzák. Nem idegméreg, hanem egy, a természetben is előforduló baktérium hatóanyaga, amelyet a lárvák táplálkozással vesznek magukhoz, nem károsítja a többi rovart, a halakat és a madarakat. A deltametrin alapú permetezés szembemegy az európai irányelvekkel; a teljes kémiai gyérítés egyre ritkább Európa-szerte. Németországban, Ausztriában és Spanyolországban csak akkor használják, ha például egy dengue eset környékén akarják irtani a tigrisszúnyogokat. Az EU elsődlegesen a biológiai módszerek alkalmazását írja elő.
Huszák Nina
