Dr. Gregó Dániel 2025. június 1-jétől vette át a 64. körzet praxisjogát a nyugdíjba vonult Tokodi doktortól. A fiatal orvos 2021-ben diplomázott a Szegedi Egyetem Általános Orvostudományi Karán, és 2025-ben szerezte meg háziorvosi szakvizsgáját. A szakmát születésétől szívta magába, hiszen édesapja is orvos.
Egyértelmű volt, hogy a háziorvosi pályát választod?
Az egyetem után egyből a háziorvosi rezidensképzést kezdtem el. A Semmelweis Egyetemen már jó ideje első szakvizsgaként megszerezhető a háziorvosi, ez szükséges ahhoz, hogy önállóan dolgozhassunk a praxisban. A képzéshez tartozik a sürgősségi ellátásban való három hónapos részvétel, más előzetes szakvizsgám nincs. Megcsináltam a háziorvosit, és elkezdtem a saját praxisomban dolgozni. Szerintem a legnagyobb motivációm az volt, hogy édesapám is lassan 20 esztendeje háziorvos, és rajta keresztül ismertem a rendszert. Úgy vettem észre, hogy akik elsőre a háziorvosi szakképzést választották, azok többsége családilag érintett. Az egyetemen ugyanis az alapellátásba nem lehet igazán belelátni, mi több, előfordul, hogy már régebb óta dolgozó kórházi szakorvosoknak is téves információik vannak a működéséről. Például nem tudják, milyen beutalókat adhat a háziorvos.
Az édesapád által mi volt az első benyomásod a háziorvosi szakmáról, ami miatt megtetszett?
Az, hogy sokrétű. Meg az, hogy a maga ura az ember. A kórházi közösségben alkalmazkodni kell a többi kollégához, a főorvos a főnök, a háziorvos viszont a saját maga főnöke (bár ez nemcsak áldás, hanem átok is tud lenni). Aztán: nem egy nagyon specifikus területtel kell foglalkozni egy életen át, hanem a legkülönfélébb helyzetekkel lehet találkozni; attól kezdve, hogy valakinek van egy piros pötty a hátán a krónikus belgyógyászati betegségeken át mindennel. A járóbeteg-ellátás mindig sokkal szimpatikusabb volt, mint a fekvőosztályos munka. Szóval már amikor elkezdtem az orvosit úgy képzeltem, hogy a járóbeteg-ellátásban fogok dolgozni.
Mit gondolsz, azok akik nem a háziorvosi pályát választják, részben azért döntenek így, mert nincs rálátásuk?
Egyrészt tényleg fontos tényező, hogy kevés idő jut az egyetem alatt a háziorvoslás megismerésére. Másrészt olyan, velem egyidős évfolyamtársam véleményét is ismerem, aki szerint ez nem elég nagy szakmai kihívás. Régóta fennálló jelenség, hogy az orvostársadalom egy része kicsit lenézi a háziorvoslást, miközben van olyan is, aki rémisztő szakmai kihívásnak találja az egyedüllétet. Budapest ebből a szempontból kivételes, általában a szakrendelések, kórházi ellátások könnyen elérhetők. De vannak az országnak olyan régiói, ahol nincs más a közelben, és diagnosztikai vagy egyéb háttér nélkül kell a háziorvosnak nehéz helyzeteket megoldania.
A körzeted pacientúráját sikerült már megismerned?
Akik valamilyen betegség miatt vagy más oknál fogva gyakran jönnek, azokat igen. Nyilván vannak olyanok is, főként fiatalabb, nem beteg emberek, akik mondjuk ötévente egyszer jelennek meg a háziorvosnál. Velük még nem találkoztam.
Sűrűbben kellene háziorvoshoz mennünk akkor is, ha nincs bajunk?
Harmincéves kor körül már indokolt elkezdeni, de legkésőbb 35–40 fölött évente kellene szűréseket végezni. Legalább egy általános laborvizsgálatot, vérnyomásmérést. Magyarországon a krónikus betegségek korai felismerésével nem állunk jól, aminek az alapvető oka az, hogy kevesen járnak szűrővizsgálatra, pedig sok súlyos szövődményt meg lehetne előzni. És az egészségtudatos életmód, az egészséggel való foglalkozás tekintetében is volna mit javítani. Van, aki tíz éve nem járt háziorvosnál, csupán a jogosítványa meghosszabbítása miatt jön, előzetesen nem volt ismert betegsége, mégis 220-as vérnyomást mérek neki. Ennek későbbi súlyos szövődményei, például a szív- és érrendszeri betegségek, a stroke vagy a veseelégtelenség megelőzhetők rendszeres vizsgálatokkal.
Van hatásod a páciensek tudatosságára?
Próbálkozom például azzal, hogy ha találkozom velük, akár csak egy általános nátha miatt, elküldöm őket laborvizsgálatra, felhívom a figyelmüket a szűrésekre, valamint vérnyomást mérek. Minden lehetőséget meg kell ragadni az alapellátásban a prevencióra, mert lehet, hogy a náthás pácienst három évig nem látom viszont.
A körzetbe tartozók hogy fogadtak?
Emberfüggő. Volt, akivel már az első alkalommal teljesen jól megértettük egymást, és nyilván olyan is, aki évtizedekig járt Tokodi doktor úrhoz, velem érezhetően bizalmatlanabb volt. Többségében pozitív visszajelzéseket kaptam.
Mit gondolsz a beteg és az orvos közötti kommunikációról?
Kétoldalúnak kell lennie, ami a régebbi felfogásban nem volt jellemző. Fontos, hogy a páciensnek pontos információja legyen a saját betegségéről, feltehesse a kérdéseit, elmondhassa a gondolatait, mert nemcsak jogszabályi szinten, de emberileg is fontos, hogy beleszólhasson abba, mi történjen vele. Ahhoz viszont, hogy bármit elmagyarázzunk, meghallgassunk, idő kell. Amíg egy emberre öt-nyolc perc jut a szakrendelésen, addig az értelmes kommunikációra esély sincs. Pedig például egy diabéteszesnek nagyon sok mindent meg kell tanulnia a betegségéről.
Az orvosok kapnak kommunikációs képzést?
Az egyetemen van ilyen oktatás, aminek egyértelmű a létjogosultsága. De szerintem nem feltétlenül tanulható, hanem a tapasztalattal is jön az ember mindennapi munkája során.
Orvos édesapádtól milyen útravalót kaptál?
Ő Bács-Kiskun megyében dolgozik. Fül-orr-gégészként kezdte, majd tüdőgyógyász lett, és közel 20 éve háziorvos. A családban ez már az érettségi előtt sem volt kérdés, éreztem magamban az elhivatottságot, annak is örültek, meg annak is, hogy a háziorvosi pályát választottam. Napi szinten szoktam vele beszélgetni, szakmai dolgokról is, főleg, ha egy kirívó esettel találkozom.
És van olyan, hogy te tudsz újdonságot mondani az édesapádnak?
Mostanában egyre többször, mert ő még máshogy tanulta, vagy még nem olvasta az adott szakmai anyagot. Évről évre vannak új ajánlások, például a szív- és érrendszeri betegségek, a magas vérnyomás vagy a diabétesz kapcsán, valamint új gyógyszerkészítmények, amelyekkel érdemes tartani a lépést.
Van időd a szakmán kívül másra is? Például van valamilyen hobbid?
Az elmúlt hetekben igencsak sokat kellett dolgoznom, de úgy érzem, van napi szabadidőm. Kifejezetten érdekes hobbim nincs, a generációmra jellemző netflixezés és egyéb számítógépes elfoglaltságok kötnek le. Igyekszem egészséges életmódot élni, próbálok rendszeresen sportolni, mert látom, milyen, ha ezt elhanyagolják az emberek. Meg hát a családdal, barátokkal töltött idő is a kikapcsolódás része. Számomra az a hobbi, amikor mással foglalkozom, mint a munkám.
Milyen az egészséges életmód? Mi az, amit mindannyiunknak meg kellene fogadni?
Az egészséges életmód és egészségtudatosság kapcsán sokan a rendszeres testmozgásra és a helyes táplálkozásra gondolnak. Természetesen nem vitatom, hogy ezeknek hatalmas a jelentőségük, ám sokszor ennyi sem valósul meg. De ugyanúgy hozzátartozik az egészségtudatossághoz például az otthoni vérnyomásmérés, az időkénti laborvizsgálat, a részvétel a népegészségügyi programban elérhető szűrővizsgálatokon, mint a vastagbél- vagy a mammográfiás (emlőrák) szűrések. A védőoltások felvétele is lehet egyfajta egészséges életmódra való törekvés, ahogy a káros szenvedélyek, a dohányzás, az alkohol elhagyása is.
Jellemzően hány éves korban jelentkeznek az egészségtelen életmódból adódó problémák?
Egyre korábban. Régebben például elképzelhetetlen volt, hogy serdülőkorban vagy a húszas évek elején valaki 2-es típusú cukorbeteg legyen. A szomorú igazság az, hogy extrém fokú elhízás miatt ma már gyermekkorban is előfordul. Találkoztam olyannal is, hogy valaki 18 évesen kapott infarktust úgy, hogy a hátterében nem volt öröklődő anyagcsere-betegség vagy más olyan egyértelműen azonosítható tényező, ami az életmódon kívül ide vezetett. A totálisan egészségtelen táplálkozás, az abszolút mozgáshiány, az elhízás az oka. Ez a fejlett országokban egyre inkább probléma.
Miben látod a magyar egészségügyi rendszer hátrányait és előnyeit?
Előnyként lehet mondani, hogy a tb általános egészségbiztosítási alapot jelent, így az egészségügyi ellátás relatíve kis kiadás mellett mindenkinek elérhető. A tb-re fizetett díj egy személy esetében eltörpül ahhoz képest, hogy egy súlyos betegség esetén mennyi a kórházi vagy egyéb kezelés, rehabilitáció költsége. Sajnos ennek kapcsán egyből rá is térhetünk a nehézségekre és hátrányokra. Ugyanis manapság pont az elérhetőség sérül a várólisták, vagyis a munkaerőhiány és az eszközhiány miatt.
Az ellátás nehézségeihez hozzátartoznak a betöltetlen háziorvosi praxisok. 2025-ben 6500 háziorvosi körzetből 800–1000 volt ilyen…
Más statisztikában pedig benne van az is, hogy ami nem betöltetlen, annak is egy jelentős része helyettesített, a praxissal rendelkező háziorvosok között pedig sok a nyugdíjaskorú. Nemcsak a fiatalok hiányoznak a rendszerből, hanem a negyvenesek, ötvenesek is, és minden területen van utánpótláshiány, tehát asszisztensekből, mentőápolókból sincs elég. Hogy az egészségügyet vagy az orvosi pályát miért választja kevesebb fiatal? Az elmúlt húsz esztendőben ezt talán arra lehet visszavezetni, hogy vannak nehézségek, sokszor negatív képet kap az ember, akár csak ha egy tévéinterjút végignéz, vagy az interneten elolvas egy-két cikket. Lehet, ez vezet oda, hogy kevesebben választják ezt a területet. De arról is lehet beszélni, hogy a frissen végzett orvosok közül sokan azonnal külföldön kezdenek el dolgozni, az én évfolyamomnak ez talán közel egyharmadát érintette. Vannak ismerőseim Ausztriától Svájcig, de olyan is, aki Spanyolországba ment dolgozni. Ennek anyagi és szakmai okai vannak. Szakmai okon azt értem, hogy sokszor az eszközök és a munkaerő tekintetében is jobb feltételek mellett dolgozhatnak. Ez legalább olyan fontos, mint az anyagiak.
Te megbecsülve érzed magad idehaza?
Nagyon változó, mert van olyan páciens, akin érzem, hogy hálás, köszöni a munkámat, tisztelettel van felénk, de van olyan is, aki felől nulla megbecsültséget érzek. Elmondható, hogy az orvosi hivatásnak van reputációja, de egyre romlik.
Neked akkor miért éri meg csinálni?
Alapvetően szeretek a betegellátással, az emberekkel foglalkozni. Szeretem a munkámat. A páciensek és a hivatásunk felé érzett felelősség az, ami sokszor a fő motivációm. És sajnos sokszor az egyedüli.
Mik a terveid a jövőre nézve?
Másodszakvizsgát szeretnék. Bevett gyakorlat, hogy a háziorvosok megcsinálják a foglalkozás-egészségügyi szakvizsgát is. Ezt én is szeretném. Őszintén szólva ennek nemcsak szakmai, hanem anyagi vonzata is van. A fiatal kollégák pályaválasztása kapcsán szoktak arról beszélni, hogy a háziorvos és a kórházi szakorvos bérében is lehetnek eltérések. Pályakezdőként a háziorvosok kevesebbet keresnek. Viszont az is igaz, hogy praxisa válogatja, mekkora az alapfinanszírozás és a mozgó finanszírozás, vagyis idővel háziorvosként is lehet ugyanannyit keresni, mint egy kórházi orvos, vagy még többet. Nagyban attól függ, hogy az ember mit csinál, hogy csinálja. Jelenleg azt tudom mondani, folytatom a munkámat és jól érzem magamat a helyemen.
Feigl Enikő
