Dr. Horváth Kata tavaly október 1-jétől látja el a 61. számú felnőtt háziorvosi körzetet. A doktornő a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Karán végzett 2013-ban, és 2025-ben tette le háziorvosi szakvizsgáját. Korábban dolgozott donorvizsgáló orvosként, belgyógyász rezidensként, jelenleg pedig háziorvosi teendői mellett az SE Sürgősségi Osztályán is helytáll.
Sikerült már beilleszkedned az új praxisban?
Nem vagyok teljesen újonc, ugyanis abban az épületben töltöttem a rezidens éveimet is Zsuffa doktor mellett. Így már volt képem a helyről, az ellátás menetéről, a betegekről is. Igazából annyira megtetszett, hogy mindenképp az volt a célom, ha megvan a szakvizsgám, oda menjek vissza. Amikor megtudtam, hogy van rá lehetőség, azonnal kaptam rajta. Nagyon elégedett vagyok, nagyon szeretem, kedvesek a betegek, a kollégák, az asszisztenssel is nagyon jól kijövünk. Egyelőre azt mondhatom, hogy minden elvárásomat felülmúlta, és hosszú távra szeretnék tervezni.
Úgy veszem ki a szavaidból, hogy nem okoz problémát biztonságos, bizalmon alapuló kapcsolatot kialakítani a páciensekkel. Mit gondolsz a velük való kommunikációról?
Ez nehéz kérdés. Régen teljesen más volt, inkább a paternalista szemlélet uralkodott. Ma már mást szeretnénk, inkább egy egyenrangú kapcsolatot. Sokszor nehéz meggyőzni a betegeket, hogy menjenek el a szűrővizsgálatokra, de szerintem többet tudunk elérni, ha azonos szinten kezeljük őket.
Tehát nemcsak azt mondod valakinek, hogy menjen el, hanem elmondod azt is, ez miért fontos, mit vizsgálnak, hogy vizsgálnak? Nemcsak azt mondod, hogy napi hányszor vegye be a gyógyszert, hanem elmondod, miért szükséges?
Meg ugye érdekel az is, ő mit gondol róla. Mert az utolsó szó az övé lesz, az ő döntése, hogy beveszi-e a gyógyszert, elmegy-e a vizsgálatra. Én segítséget tudok neki nyújtani, és azt szeretném elérni, hogy ne az én döntésem legyen, hanem az övé, hiszen az ő érdeke, az ő egészsége, saját magával tesz jót. Próbálom őket jobban bevonni, hogy azt érezzék, nem az elszenvedői a betegségüknek és az azzal járó procedúrának, hanem van lehetőségük, joguk változtatni. A sorsuk a saját kezükben van.
Mennyire vagy orvosként nyitott a páciensek meglátásaira?
Alapvetően mindig szoktam nekik időt adni, és próbálok naprakész lenni a legújabb kutatásokban. Szeretek képi illusztrációkat használni. Sok mindent lementettem a gépemre, hogy érvekkel győzhessem meg őket. Ez nehéz, mert az interneten sok információhoz hozzáférni, de valószínűleg nem az evidence based, vagyis kutatási tényeken alapulókat találják meg. Beírja a keresőbe, az kiad tízezer találatot, és mi alapján döntse el, melyik a megbízható? Az is a célom, hogy a páciensek a bizalmukat nekem adják. Számomra egyébként mindig az a legmegdöbbentőbb, hogy az emberek nem mennek el a szűrővizsgálatokra. Például a mellrák esetében a mammográfia már rákmegelőző állapotokat is kimutat. Ez egy szuper vizsgálat, olcsó, könnyen kivitelezhető, tényleg csak annyi, hogy el kell menni kétévente.
Szerinted mi az oka, hogy nem mennek el?
Szokták említeni, hogy fájt a vizsgálat, mert ugyan ez nem invazív beavatkozás, vagyis nem vágnak meg semmit, de a mellet összenyomja a gép. Van, hogy ez rossz élmény, de próbálom az érintetteket motiválni, mert tényleg az a gond, hogy ha későn vesszük észre a rákot, akkor sokkal nehezebb kezelni. Nem mindegy, hogy a nulladik rajtkőnél vagyunk, vagy már a végstádiumban próbálunk tenni valamit.
Sokan a védőoltásoktól is félnek. Van most influenzajárvány? Kiknek ajánlod, hogy oltassanak?
Szezon van, igen. Mivel én evidence based módon nézek mindent, természetesen ajánlom. Megértem, hogy a Covid-oltás kapcsán sokaknak megrendült a bizalma, de a gyógyszergyártás rettentően szigorú. Az influenzát legalább 50–60 éve vizsgálják. Ha egy oltást engedélyeztetnek, előtte hosszú évekig tartó, több ezer, több tízezer főt bevonó vizsgálatokat végeznek. Szerintem ezt az emberek nem tudják. Szóval alapvetően ajánlom mindenkinek, 65 év felettieknek, kismamáknak vagy az iskolákban, szociális intézményekben, kórházakban dolgozóknak is. Nagyon sok szövődményt meg lehet előzni az oltással.
Egyébként az orvosok hogy csinálják, hogy látszólag sosem betegek?
Szerintem ugyanúgy betegek vagyunk, csak bejárunk dolgozni. Én amúgy azt hiszem, életemben nem voltam még táppénzen.
Ez elhivatottság?
Igen, meg valamilyen szinten neveltetés is, hogy nincs más, meg kell csinálni. Lekopogom, nem voltam még olyan beteg, hogy azt mondtam volna, nem tudok bemenni.
Mi tartozik a háziorvos munkakörébe? Például rendelési idő után is hívhatnak, házhoz mész?
Persze, egy héten öt napon négy óra a rendelési idő, utána van négy óra rendelkezésre állási idő. Ez azt jelenti, hogy telefonon elérhető vagyok, és a beteghez is elmegyek. Vannak olyanok, akik nem tudják elhagyni az otthonukat, meg bármikor történhet olyan, ami miatt orvost kell hívni.
Mikor kell a háziorvost kihívnunk, és mikor a mentőt?
Jó kérdés. Én sürgősségi osztályon is dolgozom, és érdekes azt látni, hogy sokszor a betegek nem tudják megítélni, mennyire súlyos a helyzet. Akut (hirtelen jelentkező) esetekben, például mellkasi fájdalom, fulladás, mindenképp érdemes mentőt hívni. A 112-es segélyhívón meg tudják mondani, milyen irányba menjen az ember. A felső légúti vagy a tartós, hosszú hetek óta fennálló problémáknál azt szoktam javasolni, hogy elsőnek mindenki hozzám jöjjön, és utána megbeszéljük, szükséges-e továbblépni, hova kell menni.
Említetted, hogy sürgősségi osztályon is dolgozol, és Németországban voltál rezidens, tehát van rálátásod külföldi egészségügyi rendszerre. Ennek tükrében hogy látod, mi az, ami jó nálunk, és mi az, amin változtatni kellene?
Azt kell mondanom, hogy az egészségügyi rendszer sehol sem tökéletes. Szerintem általában az a kép él az emberekben, hogy máshol jobb, itt rosszabb, és az is fontos, hogy mihez hasonlítjuk magunkat: egy nyugat-európai országhoz vagy egy harmadik világbelihez. Óriási különbségek vannak. Máshol sem egyszerű, szerintem itt sem. Alapvetően az egészségügyi szakma nem feltétlenül vonzó az én korosztályom meg a fiatalabbak körében, hiszen nincs hétvége, nincs ünnepnap, 12, vagy van, hogy 24 órát is dolgozni kell. Egy éjszakai műszak megterhelő tud lenni, nehéz ezt az életvitelt hosszú távon fenntartani.
A 6500 magyarországi körzetből tavaly 800–1000 praxis volt betöltetlen…
Igen, ez a másik. Elöregedő az orvosi társadalom is. Egyre hosszabb az emberek élettartama, ebből következően egyre több a krónikus betegséggel élő, aki ellátást igényel. Teljesen más problémakörökkel állunk szemben, mint mondjuk száz éve, amikor belehaltak olyan betegségekbe, amelyek ma gyógyíthatók, vagy együtt lehet élni velük. Szóval az általános tendencia az, hogy egyre több a páciens, ám egyre kevesebb az egészségügyi dolgozó.
Akkor téged mi vonzott a háziorvosi szakmában?
Már amikor belgyógyászként dolgoztam Németországban, biztos voltam benne, hogy hozzám a sebészet nem áll közel. A belgyógyászatot viszont szalagmunkának éreztem. Pár napot foglalkoztunk a betegekkel, majd jöttek mások. Személytelenné vált számomra, azon gondolkodtam, hogy tök jó lenne tartósan nyomon követni őket. Látni azt, hogy a kezelés milyen változást hoz az életükben. Sokkal másabb, ha egy történetet, egy családot tudok az egyénhez kapcsolni. Például ismerem a szüleit is, tudom, milyen rizikófaktorokra kell nála jobban figyelni. Ez az orvoslás nagyon meghálálja magát.
A donorvizsgáló orvosi pozícióról is ezért váltottál?
Alapvetően már mindent is csináltam. Úgy voltam, amikor végeztem az egyetemmel, hogy Németországba szeretnék menni, a bátyám ott él, ott dolgozik orvosként, de akkor még a rezidensképzést nem akartam elkezdeni, ez átmeneti megoldás volt. Donorvizsgálóként én döntöttem el, hogy valaki alkalmas-e a plazmaadásra.
Említetted a beszélgetés elején, hogy most elégedett vagy háziorvosként. A hosszú távú jövőt hogy képzeled?
Azt gondolom, túl sok tervem van, és azt érzem, túl kevés az időm rá. Az első, hogy szeretném elérni a pácienseimnél, mindenki menjen el a szűrővizsgálatokra. Excel-táblázatom van már mindenkiről, hogy mikor volt vérvételen, mikor, milyen vizsgálaton vett részt, szóval próbálom nyomon követni őket. A másik nagy tervem, hogy mivel belgyógyászként rengeteget ultrahangoztam, és ez már Magyarországon is egyre elterjedtebb a háziorvosok körében, szeretném a praxisban megvalósítani. Sok országban alapnak számít, hogy a háziorvos használ ultrahangot. Egyszerűbbé teszi a diagnosztizálást, és a betegelégedettséget is növeli.
Megvannak jelenleg a feltételei?
Licence még nincs az ultrahangra. Radiológusok meg más társszakmák képviselői használják, de a háziorvosoknak is vannak már képzések. Azt el lehet végezni, ám hivatalosan leletet háziorvos nem adhat ki. Viszont ha valaki bejön hasi panasszal, pár pillanat alatt meg tudom állapítani, hogy van-e olyan akut probléma, ami miatt azonnal sürgősségire kell küldenem, vagy más kezelést igényel. A diabetológia is a listámon van. Szeretnék ilyen jellegű továbbképzést is elvégezni, meg ki tudja még, mi mindent! Szóval körülbelül a következő 50 évre vannak terveim, aztán meglátjuk, milyen sorrendben tudom véghezvinni őket.
Feigl Enikő
