Lesz-e normális közétkeztetés megfelelő áron és minőségben? – ez volt a tétje a Nagy Menzacsatának (spoiler: lesz, sőt már van). Újbudán naponta 23 ezer adag étel fogy el a közétkeztetésben, ez nagyjából 10 ezer ember ellátását jelenti, költségei milliárdokra rúgnak. A korábbi, fideszes vezetésű önkormányzat olyan szerződéseket írt alá, amelyek hosszú távra megkötötték a mindenkori vezetés kezét; a monopolhelyzetben elszállhattak az árak, és a minőség sem számított különösebben a szolgáltatónak. Mint annyi más területen, ebben a szegmensben is akadnak olyan cégek, amelyek politikai kapcsolataik kiépítésével próbálták megerősíteni, megőrizni gazdasági befolyásukat jelentős állami vagy önkormányzati üzletek megszerzésével. Újbuda mai önkormányzata hosszú jogi csaták és nemtelen támadások után részben megszabadult a korábbi szolgáltatótól, és szabad versenyben kiválasztott új céget is bevont az ellátásba, amitől az jobb lett, ráadásul olcsóbb is. Most újabb olyan pályázat következik, amelyben nincsenek „előre leosztott lapok”. A cél az, hogy a lehető legkedvezőbb áron, a legjobb minőségben készüljenek az ételek a kerületi fogyasztók számára.
Röviden a fentiekben foglalható össze a Nagy Menzacsata. De nézzük kicsit részletesebben a szövevényes ügyet.
Tíz évig a biztosban
2013-ban az akkor még Hoffmann Tamás (Fidesz–KDNP) vezette önkormányzat tíz évre kötött szerződést a Gasztvitál csoporttal, amely a szolgáltatást a hozzá tartozó cégekkel, így elsősorban a Pannon Menza Kft.-vel látta el. A csoport végső tulajdonosai nemigen látszanak a cégnyilvántartásokban, mert olyan tőkealapokig vezetnek a szálak, amelyek befektetőit nem lehet túl egyszerűen megmondani. Az biztos, a Gasztvitál jelentős szereplő a magyarországi piacon. Ám miután Újbudán tíz évre „bebetonozták” őket, nem voltak igazán érdekeltek sem a lehető legalacsonyabb árban, sem a megfelelő minőségben. Történetek keringtek olyasmikről, miként kellett könyörögni, vegyenek új mosogatógépet, hogy a tányérok elég tiszták legyenek. Vagy arról, hogy amikor egy hibás teljesítés miatt kötbért szabtak ki rájuk, zacskóban, készpénzben vitték be azt az önkormányzathoz, ami kevéssé megszokott a hétköznapi üzleti életben.
2019-ben dr. László Imre vette át a kerület vezetését, szilárd többséggel a háta mögött. Bár elég világos volt, hogy az étkeztetésben jobb feltételeket is elérhet a kerület, meg kellett várni, amíg lejár a szerződés. Az önkormányzat célja az volt, hogy a legjobb áron és legjobb minőségben teljesítő jelentkezővel egyezzen meg. Ezért, hogy a versenyhelyzetet fenntartsák – vagy ha úgy tetszik, a kerület alkupozícióit javítsák –, már csak egy évet ajánlottak az új szolgáltatónak, meghosszabbíthatóan. A nyertesnek tehát ettől kezdve igyekeznie kellett, ha meg akarta tartani ezt a jelentős megrendelőt. Ám megint a Pannon Menza Kft. nyert, kétszer egymás után – tevékenységét ugyan kritikákkal illették, csakhogy más jelentkező nem akadt. Mégpedig valószínűleg azért sem, mert egy ekkora feladat ellátásához komoly háttérkapacitás kell. (Sok ágazatban alakult ki hasonló helyzet az elmúlt 15 évben: egy-egy, a piacból valahogyan fontos szeletet kihasító cég ma már alig kerülhető meg. Függetlenül attól, milyen minőségben dolgozik, vagy esetleg milyen, nyilván csak gyanítható kapcsolatok árán jutott a bolthoz. Ma már, ha úgy tetszik, piaci alapon is győz, mert nem maradtak versenytársai.)
Esélyt adni más pályázóknak is
Ekkor jött Újbuda vezetése részéről az ötlet, okulva a korábbiakból. Öt részre bontották a kerületi közétkeztetés piacát: külön lehetett pályázni a bölcsődei, az óvodai, a felnőtt szociális ellátásra, valamint az iskolai közétkeztetésben külön az A/B-s menüs változatra és külön az önkiszolgáló rendszerűre. Az így felosztott piacon már eséllyel indult és nyert három területen egy kisebb, családi alapítású cég, a Julienne Kft., amely lényegesen a Pannon Menza árai alá tudott menni, ráadásul jobb minőséggel.
Az iskolai étkeztetésben maradt a Pannon. Bár csak egy területen nyert, a másikon a versenytárs furcsa módon az utolsó pillanatban visszalépett – így az is maradt nála. Olyan cég is akadt, amelyik pályázott, majd az utolsó pillanatban nem adott be egy olyan papírt, amiért talán csak a fiókba kellett volna benyúlnia, így kizárták. (Megint csak általánosságban: sokfelé tapasztalható, hogy egy tenderen elindulnak olyan cégek, amelyek valójában nem akarnak nyerni, azért vesznek részt a pályázaton, hogy a későbbi győztes ne egyedül induljon, hiszen az mégiscsak furcsán nézne ki. Olyan is megesik, hogy az egyik cég az egyik pályázaton nyer, a másik mondjuk hibás pályázattal veszít – aztán legközelebb egy hasonló tenderen fordítva történik mindez.)
Gondolhatjuk azt, hogy jött a happy end, mindenki elégedett és boldog lehetett. De két magánszemély és a Gasztvitál csoport is megtámadta a tender eredményét a Közbeszerzési Döntőbizottságnál. Ehhez természetesen joguk volt, még akkor is, ha nyilvánvalóan látszott, hogy a támadás alaptalan, és nem fognak igazat adni nekik. Akkor miért is tették? Mert az eljárás miatt nem lehetett szerződést kötni az új szolgáltatóval, és logikusnak tűnt, hogy akkor az önkormányzat nem tehet mást, minthogy addig is leszerződik pár hónapra a Pannonnal – és ez akár százmilliós bevételt is hozhat. Az önkormányzat azonban egy huszáros csínnyel a kezébe vette a dolgot, pillanatok alatt megszervezte az óvodai, a bölcsődei és a szociális étkeztetést. Aki főzött már nagyobb családra, az tudja, milyen kihívás ez, hát még, ha naponta sok ezer adagot kell előállítani, ráadásul igen szigorú szabályoknak megfelelve.
„Maffiamódszerek”
Úgy tűnt, sínre kerültek a dolgok. De ahogy erről lapunkban is többször beszámoltunk (hasonlóan más független sajtótermékekhez), a vesztes cég nem akart belenyugodni a helyzetbe. A polgármester szavai szerint „olyan alvilági, maffiamódszereket vetettek be ellenünk, amelyeknek nincs helye a hazai közéletben”. A vesztes nyomozást indított, hogy megtudja, hol lehet az új konyha. Állítólag követték a szállítóautókat, és az egyik szélvédője mögött sikerült lefényképezni egy szállítólevelet, amelyen szerepelt a főzőkonyha címe. Ez után, hogy, hogy nem minden olyan szóba jöhető főzőhelyen megjelent a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih), amelyik nem a Pannon Menza érdekeltségébe tartozott. Nyilván mindez csak véletlen egybeesés. Az azonban tény, hogy semmit sem találtak. De ettől még a kormányhivatal is jelezte, ellenőrizni fogja a konyhákat. Egy ennyi embert ellátó rendszerben a biztonság természetesen alapvető, és fontos is, hogy ezt ellenőrizzék. Semmiképp sem lehet azzal gyanúsítani egy állami hatóságot, hogy azért tette volna mindezt, mert vegzálni akarta azokat, akik elvittek egy szó szerint zsíros üzletet az előző ciklusból örökölt cégtől.
A kormánypárti szócsőként működő Magyar Nemzet eközben folyamatosan és kitartóan támadta Újbuda vezetését az új szerződés miatt, gyakran idézve Szabó László (Fidesz–KDNP) kerületi önkormányzati képviselőt. Még akkor is, ha sohasem sikerült bebizonyítaniuk semmiféle szabálytalanságot. De erről szól a kabátlopás ismert története: ha valakiről elég sokszor elmondják, megírják, hogy ellopták a kabátját, sokan csak arra fognak emlékezni: ja, ő az, aki belekeveredett abba a kabátlopási ügybe.
Aztán megvádolták a kerületi önkormányzat kabinetvezetőjét, Kis-Fleischmann Évát, hogy kenőpénzt kért volna a Pannontól, hogy maradhassanak, ám nincs nyoma annak, hogy bármiféle bizonyítékkal előálltak volna. A kabinetvezető rágalmazás miatt tett feljelentést.
Aztán egy levelet vittek minden olyan idős embernek, akinek ételt szállítottak, amelyben arról értesítették, hogy vége a szolgáltatásnak. Érhető, hogy pánik tört ki, hiszen sokak számára alapvető ez az ellátás. Természetesen szó sem volt a leállásról, legfeljebb arról, hogy új „szakács” érkezik.
Beindult a politikusi lobbi is a régi cég mellett. Ha ránézünk a számokra, mindez talán érthető is, hiszen a korábbi adatok alapján évi 2,1 milliárd forinttal csökkenhet a Pannon Menza bevétele. Az viszont biztos, hogy az új szerződéssel a kerület 800 millió forintot takarított meg: az új cég 800 millió forinttal kevesebből jobb minőséget tudott előállítani, bő 200 millióval többet fordított az alapanyagok vásárlására.
S mi a helyzet most? A Közbeszerzési Döntőbizottság elutasította a Pannon Menza jogorvoslati kérelmét, ezzel Újbuda megnyerte a 3 milliárd 300 milliós értékű „Nagy Menzacsatát”.
Hogyan nyerhető meg egy ilyen küzdelem?
Az elmúlt másfél évtizedben jó néhány, gyakran a politikai hatalom által támogatott monopólium alakult ki az egész országban, nemcsak Újbudán, és szívta el a közpénzt. Sokszor kerül elő mostanában, vajon meg lehet-e szabadulni ezektől, és ki lehet-e használni a szabad és tisztességes verseny előnyeit. Mit jelent a küzdelem a „polippal”?
– Amikor átvettük a vezetést a kerületben, láttuk, hogy a közétkeztetési rendszer nem szolgálja az újbudaiak érdekeit – emlékezett vissza Kis-Fleischmann Éva, a polgármesteri kabinet vezetője, aki az egész átalakítási folyamat motorja volt. – A tízéves szerződés kényelmessé tette a szolgáltatót. Nem volt verseny, így nem volt kényszer a minőség javítására vagy az árak féken tartására – tette hozzá.
Kis-Fleischmann Éva dolgozta ki azt a stratégiát, amely végül kiverte a biztosítékot a piaci hatalmasságoknál. Ahelyett, hogy egyben írták volna ki a gigantikus tendert, ahogy föntebb vázoltuk, több részletre bontották a kerületi közétkeztetést. – Tudtuk, hogy darázsfészekbe nyúlunk – mondta a kabinetfőnök. – A piacot évek óta uraló nagy szereplők elszoktak a versenytől. De mi a családoknak tartozunk elszámolással, nem a cégeknek. A stratégiánk bevált: a verseny letörte az árakat. Míg a korábbi monopolista cég magas áron dolgozott, a nyílt versenyben megjelentek új szereplők, köztük a Julienne Kft., amely jobb minőséget ígért, lényegesen olcsóbban – emelte ki a kabinetfőnök
A korábbi egyeduralkodó, a Gasztvitál cégcsoport (Pannon Menza Kft.) azonban nehezen viselte, hogy a versenyben alulmaradt, és elvesztette újbudai bevételeinek jelentős részét. Ezért megtámadta a közbeszerzési eljárás eredményét. Az időzítés és a módszer egyértelművé tette a szándékot: blokkolni az átállást, és kényszerhelyzetbe hozni az önkormányzatot. A jogorvoslati eljárás ugyanis felfüggesztette a szerződéskötést.
– Sakk-matt helyzetet akartak teremteni – mutatott rá Kis-Fleischmann Éva. – Tudták, hogy közeleg a szeptember 1-je, az iskolakezdés, az óvodai nevelési év startja. Azzal, hogy megtámadták a döntést, elérték, hogy nem szerződhettünk a nyertes, olcsóbb céggel. Azt remélték, a pánik miatt visszakozunk, vagy kénytelenek leszünk velük, a vesztesekkel tovább dolgozni, az ő magas áraikon. Gyakorlatilag túszul ejtették a 3400 gyermeket és az ellátásra szorulókat. A polgármesterrel úgy döntöttünk: nem hagyjuk, hogy bárki éhen maradjon. Saját kézbe vettük az ellátást, és az önkormányzat nem roppant össze a logisztikai nyomás alatt. Nem véletlen, hogy ezután új szintre léptek a támadások – tette hozzá.
Konyháról a menzára
Hogyan készül az újbudai menü
A Julienne Kft. 2025. november 28. óta látja el a közétkeztetést a kerület óvodáiban és bölcsődéiben, illetve szeptember 1. óta az Újbudai Idősek Házában és az Újbudai Szociális Szolgálatnál. A cég főzőkonyháján a kerület vezetése és a hivatal dolgozói tekintették meg az ételkészítést, valamint megkóstolták az Újbudára készülő menüt.
Kovács Gergő, a cég operatív vezetője és Escusol Szőcs Julianna kereskedelmi igazgató megmutatta az ételek útját az alapanyag beérkezésétől a csomagolásig. Az elkészült fogásokat forrón teszik dobozba, azt azonnal lezárják, felrakják rá a címkét, és beteszik a sokkolóba, ahol 30–45 perc alatt 5 fok alá viszik a hőmérsékletét. Ezután hűtőkamrába rakják, és termoboxokban készítik elő a szállításra. Természetesen a diétával és az ételallergiával élők igényeit is kielégítik az élelmiszer-biztonsági kritériumoknak megfelelően. Az ételeket dietetikusok felügyeletével készítik, és névre szólóan csomagolják, majd szállítják.
A közétkeztetés minőségét egyrészt minisztériumi rendelet szabályozza, másrészt viszont az önkormányzat elvárásai is, ezért például a rendeletben meghatározottakon felüli mennyiségben adnak Újbudán teljes kiőrlésű pékárut, gyümölcsöt és zöldséget. Az étlap része a tonhal-, a padlizsán-, a tojás- vagy a csicseriborsókrém (úgynevezett rágózöldségekkel, mint a répa, a retek vagy az uborka), továbbá a céklasaláta és a Julienne Kft. saját pékáruja.
Egészségesen hangzik, de vajon az ovisok megeszik? Escusol Szőcs Julianna szerint az óvodáskor fogékony korszak arra, hogy ezeket megkóstolják, ráadásul színesek, jól eladhatók a gyerekeknek, ha a dadusok is partnerek. Eleinte sokan nem tudták, hogyan tálalják, de az egyeztetések során megbeszélték, és már sok pozitív visszajelzést kapnak.
Kis-Fleischmann Éva: 800 millió forint spórolás a fenyegetés árnyékában
Miután az önkormányzat saját kézbe vette az ellátást, a közbeszerzésben vesztes fél akciói új szintre léptek. A támadások személyeskedésbe fordultak, célkeresztbe véve Kis-Fleischmann Évát. Először egy névtelen e-mail érkezett Bács Márton alpolgármesterhez a Gasztvitál címéről. A levélben azt állították, hogy a kabinetfőnök „befolyásolta” az eljárást. Fenyegetőztek.
– A kezdeti döbbenet után operatív módba kapcsoltam, azonnal közjegyzőhöz mentem és hivatalos nyilatkozatban cáfoltam minden hazugságot. A polgármester azt kérte, folytassuk a munkát, ne engedjünk a zsarolásnak. A zsarolás kudarca után a kormánypárti propagandát próbálták fegyverként használni. A Magyar Nemzet hasábjain heteken keresztül jelentek meg a valótlan állításokat tartalmazó cikkek. Azt hazudták, hogy édesapám cége közbeszerzéseken indul. Azt hazudták, én irányítom a közbeszerzési tevékenységet Újbudán – folytatta Kis-Fleischmann Éva kabinetvezető.
Hogyan lehetett mindezzel a vádaskodással együtt élni?
Minden reggel gyomorgörccsel ébredtem, hogy vajon ma mit találnak ki rólam. A családomat ért támadások fájtak a legjobban, de ez csak még elszántabbá tett. Tudtam, az igazság a mi oldalunkon áll. Abszurd fordulatok is voltak, például amikor Szabó László önkormányzati képviselő – aki hivatalosan nem érintett az ügyben – hirtelen felbukkant a levelezésekben, sőt jogtalanul megszerezve a belépési linket megpróbált „betörni” a bírálóbizottság online ülésére. Egy képviselő, akinek semmi keresnivalója ott, próbál nyomást gyakorolni a szakmai döntéshozókra. Természetesen azonnal kizárták az ülésről.
Időközben a Közbeszerzési Döntőbizottság (KDB) pontot tett az ügy végére. A hatóság határozata minden ponton Újbudának adott igazat…
Amikor megkaptuk a határozatot, óriási elégtétel volt. Kimondták: az eljárásunk törvényes volt, a Pannon Menza kifogásai alaptalanok. A lejárató kampányt folytató sajtótermékek sorra kényszerülnek a helyreigazításra. Elismerték: valótlanul állították, hogy édesapám cége közbeszerzést nyert volna, hogy politikai befolyásolás történt, hogy a szakmai bizottságot dróton rángatták volna. De talán még ennél is fontosabb a morális győzelem. Ez a történet arról szólt, hogy megmutassuk: lehet másképp is csinálni. Lehet tisztességesen versenyeztetni, és nem kell elfogadni a „mutyit” csak azért, mert eddig így szokták meg. Most pedig, hogy ezt a csatát megnyertük, készülünk a következőre: hamarosan újra kiírjuk az általános iskolai közétkeztetési pályázatot is. Bebizonyítottuk: Újbudán csak tisztességes versennyel lehet nyerni.
Dési János
