Törőcsik Mari neve fogalommá vált a magyar színjátszás világában. Pályája páratlan: több mint 170 filmszerep, számtalan felejthetetlen színházi alakítás, együttműködés a legnagyobb rendezőkkel – mindehhez pedig olyan szerénység és emberség társult, amely talán még tehetségénél is csodálatra méltóbb.
Újbuda idén egy teljes héten át emlékezett a kerület díszpolgárára, aki november 23-án lett volna 90 esztendős. A programsorozat célja az volt, hogy méltó módon idézzék fel a művésznő gazdag életművét, emberi örökségét.
Születésének évfordulóján az ÚjbudaTV ismét műsorra tűzte a legendás Körhintát, amelyben természetessége és ereje azonnal a magyar filmtörténet egyik ikonikus alakjává tette a fiatal Törőcsik Marit. Másnap, november 24-én csendes megemlékezést tartottak a Feneketlen-tó mellett, a színésznőről elnevezett parkban. Az emlékhelynél mécseseket gyújtottak a résztvevők, és elhelyezték Törőcsik Mari kedvenc virágát, a sárga rózsát. A hangulatot személyes történetek tették még bensőségesebbé.
Cserhalmi György üzenete különösen megrendítő volt: azt kérte Maritól, hogy jöjjön vissza a túlvilágról, vagy ha nem, akkor menjünk együtt, vigyen minket is, csináljunk egy új Földet az Égben! Olyat, ahol jó élni.
Hámori Gabriella a díjakkal elhalmozott művész szakmai alázatát méltatta, felidézve, milyen hatalmas tudással rendelkezett, miközben „mindig szerény és barátságos maradt”.
Dr. László Imre polgármester pedig úgy fogalmazott: Törőcsik Mari „mentes volt minden sztárallűrtől, természetességével és kedvességével tüntetett ki mindenkit”.
A hét legmozgalmasabb eseménye november 26-án zajlott: a Mássalhangzó Extra vendégeként Bodrogi Gyula, Bérczes László és Járai Máté beszélgetett a művésznőről Gréczy Zsolt moderálásával. A különleges hangulatot fokozta, hogy a jövőre bemutatandó Marimama című előadás díszletében, Molnár Anna látványtervező alkotásai között rendezték meg az estet.
A programsorozat november 28-án egy podcasttal zárult, amelyben Réz András filmesztéta idézte fel Törőcsik Mari jelentőségét. A beszélgetésben úgy fogalmazott: „maga volt a természetesség” – hitelessége pedig máig megkerülhetetlen része a magyar kultúrának.
Újbuda ezzel a héttel adózott annak az egykor a kerületben élő művésznek, akit generációk szeretete kísért végig.
