Az egy hónappal 95. születésnapja után, szeptember 19-én elhunyt Sajdik Ferencet senkinek nem kell bemutatni, neki sem kellett bemutatkoznia azoknak, akik találkoztak már rajzfilmfiguráival. És ki ne ismerné Pom Pomot, a nagy ho-ho-horgászt, Picurt – mindegyikük egy kicsit maga az alkotó. Még Gombóc Artúr is, bár ellentétben vele, Sajdik nem ette meg azonnal az összes elé kerülő csokoládét. Éppen egy esztendeje jártunk nála, és egy egész vidám délutánt végigbeszélgettünk, végigpletykáltunk az életéről, a családjáról, a karrierjéről és a közös kollégákról. Akkor sem a kerek csokit, sem a szögleteset, sem a hosszút nem ette el előlünk, inkább minket kínálgatott kitartóan. Arra jutottam, ő a modellje az összes szerethető figurájának, az ő kedvessége, embersége a maga teremtette alakok sajátja. Ha Sajdikkal beszélgetsz, akkor a lényeivel is csevegsz – e mondat első felét ezentúl csak múlt időben használhatjuk.
Egy éve ilyenkor tele volt tervekkel, és biztosak voltunk benne, hogy újabb csodákat teremt még nekünk. Asztalán tollak, papírok, ecsetek, festékek, félig kész rajzok sorakoztak.
„Könyveket illusztrálok mostanában. Móricznak az Úri muriját. Megkértek, hogy Babits Mihály Jónás könyvével is foglalkozzam. Most rajzoljak oda egy sovány bálnát, a gyomrában egy prófétával? A karikatúra azért igazából az én műfajom” – mondta, miközben már egy Petőfi életéről szóló remek könyvét dedikálta nekünk. Búcsúzkodtunk, de azzal, hogy hamarosan újra jövünk.
Kinek mondja ezentúl Pom Pom, hogy: Picur! Elkísérhetlek?
Gombóc Artúr már egyedül eszi a csokijait.
A 95 esztendős korában elhunyt Sajdik Ferenc Újbuda díszpolgára volt.
Dési János
