Szombathelyi Eszter tud a világon a legtöbbet ugrókötelezni jégkorcsolyával egy perc alatt, idén nyáron állította fel a hivatalos Guinness-rekordot. Az újbudai sportoló előtte már elnyerte a Groundbreaker különdíjat saját ugróköteles koreográfiájával az amerikai ProSkaters Open versenyen Sun Valley-ben. A mindennapi életben edzőként dolgozik, tanítványainak készít koreográfiákat, ezen felül pedig jégszínházi produkciókban lép fel.
Miért keresed a nem hétköznapi kihívásokat?
Egyrészt maximalista vagyok, másrészt szeretnék példaként vagy motivációként szolgálni a tanítványaimnak, és esetleg azoknak is, akik szeretik a korcsolyázást nézni: nem feltétlenül csak a versenysport van, hanem lehet másfelé nyitni, és vannak álmok, amikért szerintem érdemes küzdeni. A Guinness-rekordokat már kiskoromban érdekesnek találtam, azt gondoltam, jó lenne egyszer meg is csinálni. Láttam olyan videót, hogy valaki görkorcsolyás ugrókötelezéssel, illetve olyat is, hogy műkorcsolyás show-, illetve jégszínházi elemekkel ért el ilyen elismerést. A Guinness World Records honlapján megtaláltam azt a kategóriát, hogy egy perc alatti ugróköteles áthajtás jégen. Ha jól tudom, ebben én állítottam fel az első rekordot, 1 perc alatt 136-ot.
A versenykoreográfiában is úttörő vagy?
Azt hiszem, hogy előttem még senki nem ötvözte a műkorcsolyás elemeket ugróköteles trükkökkel. Arról tudok, hogy jégszínházban volt már ugrókötelezés, ám akkor ketten hajtották a kötelet, vagy több résztvevője volt ezeknek a számoknak.
Mennyire veszélyes ugrókötéllel mozogni a jégen?
Oda kell figyelni, hogy csak a spiccen, kizárólag lábujjhegyen lehet ugrálni, mert a telitalpas ugrásból elég nagyot lehet esni. A különböző dobásoknál pedig nagyot tud ütni a kötél, ha elvétem. Szóval nem mondom, hogy veszélytelen, de nem extrém sport.
Mióta korcsolyázol, és milyen sportteljesítmény van mögötted?
Először másfél évesen voltam jégen, mert az apukám a városligeti műjégpályán dolgozik, és úgy gondolták, próbáljam ki, de nem akarták, hogy versenyző legyek. Én viszont annyira megszerettem a korcsolyázást, hogy nem tudtam elképzelni nélküle az életem. Azóta is mindig ugyanazzal a lendülettel lépek a jégre, akkor is, ha rossz kedvem van, beteg vagy sérült vagyok. 2012-ben junior, 2013-ban felnőtt magyar bajnok lettem, a 2014/15-ös szezonban pedig lehetőségem volt juniorként a svéd elit szériában, egy meghívásos versenysorozatban részt venni.
Az önkormányzattól többször elnyerted a Papp László Sportolói Ösztöndíjat. Ez hogyan támogatta a sportpályafutásod?
Mindenképpen büszkeség, hogy méltónak tartottak az ösztöndíjra, és szerintem az elnyerése felelősséggel jár. 2008-ban kaptam meg először és 2016-ban utoljára, összesen hét alkalommal. Sok mindenhez hozzásegített: az edzésekhez, versenyekhez, külföldi edzőtáborokhoz. Hosszabb időt tölthettem Svédországban, ahol más körülmények között tudtam készülni a versenyekre. Abban is segített, hogy ne kelljen idő előtt abbahagynom, hanem később, így most is a sportban lehessek.
Mik a terveid?
Három-négy évig szeretnék még a show világában maradni, és annyi mindent kipróbálni, amennyit csak lehet. Mindenféleképpen új trükköket kívánok beépíteni a koreográfiámba, kíváncsi vagyok, ugrókötéllel mit tudok megtanulni a jégen. Kihívás számomra, hogy ötvözzem a két sportágat. A többi pedig szerintem jön magától
Feigl Enikő
