Szinte csak Újbudán nem drágul a közétkeztetés, miután az önkormányzat a piaci verseny irányába tolta el a közbeszerzést, ami járulékos haszonként korosztály szerint differenciált ételkínálatot is hozott a menzákra. Dr. László Imre polgármester tanévindító interjúnkban kijelentette, a polgári engedetlenségtől sem riad vissza, ha a kormány által támogatott gazdagréti Lidl-beruházás az elutasító lakossági szavazás ellenére is megkezdődne.
Sokakkal ellentétben az újbudai szülőknek nem kell többet fizetniük az ebédért az idei tanévben, az önkormányzat ugyanis 730 millió forintot spórolt meg az új közbeszerzésen. Hogyan lehetett ezt kigazdálkodni?
Élettani alapja volt annak, hogy közel két éve belevágtunk a menzareform kidolgozásába, amelynek aztán nagyon pozitív hozadéka lett az ellátottak és az önkormányzat számára is. Azt mondtuk, figyelembe kell venni, hogy egy csecsemőnek, egy iskoláskorú gyermeknek, egy felnőttnek vagy egy idősnek különböző a tápanyagigénye. Ezért három korosztályra, illetve azoknak megfelelő intézménytípusra bontottuk a közétkeztetést, és az optimális tápanyag-összetétel szerint külön pályázatot írtunk ki rájuk. Eddig egyetlen cég látta el a teljes kerületet, a méretek a számok tükrében válnak érthetővé. Naponta 23 ezer adag ételt szállítunk ki reggeli, tízórai, ebéd, uzsonna, vacsora formájában, közel tízezer embernek, főleg gyereknek. Ennek a költsége mintegy 5,2 milliárd forint. A cég, amely idáig monopolhelyzetet élvezett, rossz néven vette, hogy osztoznia kell, ezentúl ugyanis csak ötven százalékban, a diákoknak és a felnőtteknek szolgáltat. A mostani lépés két szempontból is fontos volt. Egyrészt a megosztott pályáztatásnak köszönhetően 730 millió forinttal csökkent a bekerülési költségünk, hiszen nem egy szolgáltató uralja a területet, megszabva az árakat. Másrészt piaci versenyt teremtettünk, amelyben új szereplők mérették meg magukat, akik eddig azért nem rúghattak labdába, mert kisebb kapacitással rendelkeznek. A nyílt versenyen győztes szolgáltatók elsősorban az alacsonyabb rezsiköltségeknek köszönhetően tudtak jobb ajánlatot adni az ételek egészségességének, ízletességének és változatosságának megtartása mellett. Így nemcsak arra telik, hogy ne emeljük a közétkeztetési árakat: az új rendszerben az önkormányzat több mint 950 millió forinttal kevesebbet költ rezsire, illetve közel 220 millió forinttal többet élelmiszer-alapanyagokra a következő egy évben. A közpénzek felhasználása ezzel a korábbinál hatékonyabbá és észszerűbbé vált. A legnagyobb haszon mégis az, hogy magasabb szinten elégíthetjük ki a felnövekvő generáció élettani szükségleteit.
Kormánypárti lapok azzal támadták az önkormányzatot, hogy az egyik nyertest a NÉBIH korábban elmarasztalta. Indulhat ilyen cég közbeszerzésen?
Igen, miután ez a nyertes vállalkozás a NÉBIH-től megfelelő minősítést kapott. Utánanéztünk a dolognak, és kiderült, egy hűtőszekrényben találtak 25 kiló húst, amelynek a minősége megkérdőjelezhető volt (tudvalévő, hogy egy ilyen ellátónak sok helyen van sok hűtőszekrénye). Ettől függetlenül ugyanettől a hivataltól megkapták a jó minősítést, tehát nem minősítették le. Én azt mondom, mutasson bárki egy olyan konyhát, amelyik soha nem akadt fenn még ellenőrzésen. Nem érdekünk, hogy rossz minőségű étel kerüljön terítékre. Az az érdekünk, hogy egy megbízható partner reális áron szolgáltatva lássa el a kerületet. Ezzel a támadással egyúttal az is felszínre került, hogy egyeseknek az volt az érdeke, hogy a korábbi monopolhelyzet fennmaradjon, és túlárazottan vásároljunk szolgáltatást. Nem fogok belemenni, ám a témában hallott felszólalások utalnak arra, kik érdekeltek a régi rendszer fenntartásában.
Az újbudai menzareform számos eleme közül az egyik legkézzelfoghatóbb az ebédpénz-visszatérítési rendszer, amelyben a szülők 500 forintot kapnak, ha időben lemondják az adott napi étkezést. Milyen hatása van ennek?
Kezdjük azzal, hogy az évtizedekig berögzült rendszer, hogy az iskolában egyféle ételből lehet „választani”, megszűnt, jó ideje A és B menü várja a gyermekeket. Ezt továbbfejlesztettük a salátabárral, majd, ahol megoldható, svédasztalos étkezéssel. A gyümölcsök is nagyobb szerepet kaptak az új rendszerben. És elárulom, ezek közül több változás nem igényelt óriási plusz ráfordításokat, egyszerűen így kötöttük a szerződést a szolgáltatóval. A közétkeztetés mindig erősen kritizált terület volt, de akkor is meg kell próbálni elfogadhatóvá tenni, hogy a gyerek ne mondja: „na, én ebből biztosan nem kérek, inkább eszem egy olcsó hamburgert”. A másik eredmény a lemondásos rendszer bevezetése. Tudni kell, hogy nagyon magas az aránya azoknak, akik a család nehéz anyagi helyzetéből eredően térítésmentesen kapják az étkezést. Ezért korábban, ha mondjuk Zolika beteg lett, és az orvos kiírta egy hétre, a szülő azt mondta, nincs gond, úgysem kell fizetni az ebédért, minek mondjam le. Így, hogy érdekeltté tettük az érintetteket – már sok millió forintot fizettünk ki visszatérítésekre –, három dolog történt. Az önkormányzatnak nem kell több mint kétezer forintot kifizetnie egy étkezésért feleslegesen. Az 500 és a 2300–2500 forint közötti különbségből pedig kiszámolható, mennyi pénz marad az önkormányzatnál. A szülő szintén jól jár, hiszen a lemondással 500 forint nyereséget könyvelhet el, miután az ebéd egyébként is ingyen volt. Ezen túlmenően, a fölöslegessé vált étel nem kerül a moslékba.
Az iskolakezdés minden évben egyre drágább mulatság. A szülőnek már augusztus végén görcsbe rándul a gyomra, vajon mekkora lesz a számla végösszege, és milyen újabb eszközök beszerzését kéri az intézmény a családoktól. Hogyan tud ezen az önkormányzat segíteni?
Ez periodikusan visszatérő megpróbáltatás a családoknak, és nemcsak az elsősök, de a nagyobbak esetében is. Elsősorban az iskolakezdési csomaggal segítünk, amit minden kerületben lakó gyerek számára biztosítunk. Mivel ez az ilyenkor szokásos költségek töredékét fedezi, az anyagi nehézségekkel küzdő családok kérhetik a gyermekenként 15 ezer forintos beiskolázási támogatást. Nincs más dolguk, mint írni az önkormányzatnak, és mi adjuk a támogatást.
A „nemek” fölényes győzelmével zárult a gazdagréti Lidl áruház és a hozzá kapcsolódó rekreációs központ építéséről szóló véleménynyilvánító szavazás. Mit lehet kezdeni ezzel az eredménnyel, amikor a kormány nemzetgazdasági jelentőségű beruházássá nyilvánította a projektet, tehát senki nem szólhat bele az építkezésbe?
Induljunk ki abból, hogy ez a terület nem az egyházé, hanem a fővárosé, tőle kapta meg a ’90-es évek elején 99 esztendőre. Ezért én utána fogok járni annak, milyen jogon történhet meg egy beruházás olyan területen, ami nem az egyház tulajdonában van, hiszen a fővárosnak ehhez nyilvánvalóan a hozzájárulását kellene adnia. Mi egyébként „csak” annyiban vagyunk érintettek, hogy ez a hely a XI. kerületben van. A kérdés azonban az ott élőket is hosszú ideje foglalkoztatja, az egyházzal már több éve folytatunk tárgyalásokat. Az utóbbi időben a Lidl is csatlakozott, és megígérték: tiszteletben fogják tartani a lakók akaratát. Éppen ezért a szavazást nagyon szigorú szabályok mellett szerveztük meg, kizárólag azoknak a részvételével, akik közvetlenül a terület környékén élnek. A voksolás több mint 1100 nemet és kicsivel 400 fölötti igent hozott. Tehát az érintettek határozottan elutasították a beruházást. Én a Lidlnek is és az egyháznak is írtam levelet, és emlékeztettem őket ígéretükre, hogy tartani fogják magukat a helybeliek akaratához. Mi azt mondtuk, nem vagyunk az áruházépítés ellen, sem mellette, hanem a szavazás végeredményének megfelelően járunk el. Ez áll a levélben, amit el fogunk küldeni Lázár János miniszternek is, hiszen ők intézték el, hogy kiemelt beruházásként valósuljon meg – számomra eléggé furcsa indokok alapján – ez az áruház.
Ezen kívül maradt más eszköz a lakók képviseletére?
A polgári engedetlenség, ami manapság egyre gyakoribb eszköz. A XI. kerület a beruházók kedvenc területe, ha jól emlékszem, most is öt kiemelt beruházás folyik nálunk, ami azt jelenti, hogy szó szerint azt csinálnak, amit akarnak. Nem kell egyeztetni az önkormányzattal, nem kell, hogy betartsák a kerület építési szabályzatát, ami számos területen megszabja, mi létesülhet a kerületben. Itt nem marad más lehetőségünk, mint a polgári engedetlenség, amiben szükség esetén én magam is részt veszek. Ahogy a terület önkormányzati képviselője, Keller Zsolt megfogalmazta, oda fogunk állni a munkagépek elé. Mindent el fogunk követni azért, hogy a lakosság véleménye alapján ez a beruházás ne valósulhasson meg.
Megjelent a kormány tíz évre szóló grandiózus fejlesztési terve, amelynek részeként Újbudán megépülne a Galvani híd, elkészülne a Déli Körvasút 3. és 4. üteme, lennének nagy pályaudvari felújítások és megint beígérték a Dél-budai Centrumkórházat. Mit szól ehhez?
Ha az ország jelenlegi gazdasági helyzetét nézzük, akkor nagy optimizmusra nincs okunk. Hadd induljak ki a Dél-budai Centrumkórház sorsából, amelynek az ötlete tíz esztendőre nyúlik vissza, és 2017-ben hirdették meg. Én akkor is többször elmondtam, hogy ez egy mese, egy mézesmadzag, amit olyan feltételekhez kötöttek, amelyek megvalósulása képtelenség. Hogy mi a véleményem a tervről? Az, hogy annyira szegények nem vagyunk, hogy ígérgetni ne tudjunk. A kormány idáig sem volt híján ezeknek. Ha felmerült bármilyen komoly probléma, például az egészségügyben, az volt a válasz, hogy igen, rossz a helyzet, de három év múlva fölépül ez, fölépül az, visszahozzuk a külföldre távozott értelmiséget, és megoldódik a gond. Folyamatos ígéretekben élünk. Én ezeknek a megvalósulásában nem hiszek, több mint erős kételyeim vannak. Az sugárzik ebből a listából, hogy jövő év áprilisában választások lesznek, ezért ígéretekkel kell elhalmozni az országot. És azt szeretném kérni, hogy a kormány ne a kerületeket sújtó elvonásokkal, az önkormányzatok kasszájából próbálja meg fedezni ígéreteit, mert ezáltal ennek a listának semmilyen hitele nincs.
Török Dániel
