Válság, mélypont, megrekedés. Még a legjobban megtervezett életutat is gátolhatják megakadások, amelyeket nem lehet kikerülni. A kérdés az, ki hogyan képes felismerni és kezelni ezeket a szituációkat. Minisorozatunk első részében az Újbudai Humán Szolgáltató Központ alternatíváit mutattuk be, ebben az interjúban pedig Kelemen Imre plébános, a Szent Gellért-plébánia munkatársa beszél arról, hogy az egyház az ilyen élethelyzetekben mivel tudja támogatni a hozzá forduló újbudaiakat.
Az ön olvasatában mit jelent a krízis?
Amikor azt tapasztalja az ember, hogy nem működik az élete, hogy homály, sötétség, szomorúság van. Ilyenkor vagy keres választ, segítséget, vagy magában őrlődik. Azt veszem észre, hogy ez durvább esetben akár depresszióhoz, teljes kiábrándultsághoz, kiégéshez vagy önbántalmazáshoz, szélsőséges esetben öngyilkossághoz is vezethet.
Krízis és a hit. Milyen kapcsolatban állnak egymással?
Válsághelyzetben kimondottan szükség van kapaszkodókra. Azzal, hogy valakinek a hitét próbáljuk erősíteni, a krízis megoldásához is erőt adunk, hogy ki tudjon tartani, legyen ereje. Minden hozzánk fordulót pártfogolunk, de persze azokat van lehetőségünk igazán támogatni, akik a hitüket illetően szeretnének megerősítést és válaszokat kapni.
Szokott olyan hívőkkel találkozni, akiknek fel sem tűnik, hogy válságban van az életük?
A mai világra jellemző, hogy folyamatosan ezernyi információ ér bennünket. Persze nem mindig jó túlaggódni a dolgokat, de az óriási híráradat sokszor elfedi a meg nem oldott bajokat, amelyek felőrölnek és beteggé tesznek minket. Sok ilyen esettel találkozom. Ha valaki emészti magát, de nincs ereje, kedve, bátorsága mélyre nézni, akkor lehet, hogy évekig rágódik egy problémán. Ennek a felismerésében segíthetünk.
Hogyan járul hozzá a hit az élet válságos helyzeteinek megoldásához?
Éljük a hétköznapjainkat, de valahol ott van bennünk örökké a kérdés: mi lesz utána? Ha nem találunk erre választ, az már önmagában óriási krízist és szorongást kelt. Ezzel foglalkozni kell, mert a halál ilyen szempontból mindent megváltoztat. És ez nagy kérdés, akár akarjuk tudni a választ, akár nem. Az egyház elsősorban erre a súlyos életkérdésre akar feleletet adni: ember, ne félj, mert Isten szeret bennünket, és ő nem csak itt, a Földön ad néhány évtizedet nekünk. Mi tényleg hiszünk abban, hogy utána van feltámadás, van örök élet. A hit ezzel a biztos tudattal ad orvosságot és megnyugvást. Emellett leginkább abban tudok segíteni, hogy meghallgatom a hozzám fordulót. Számos esetben már az önmagában gyógyító, hogy kiönti a lelkét és együtt imádkozunk.
Mit adnak a szertartások a léleknek?
Az egyház igazából ezért van, hogy a láthatatlan, a sokszor megközelíthetetlennek tűnő Istent kézzelfoghatóvá tegye. Hitünk szerint erről szól a mise, amit mindig igyekszünk az adott kornak megfelelően emberközelivé tenni. Törekszünk arra, hogy a szentmise élményszerű közösségi alkalom legyen.
Miben rejlik az ima ereje, amikor minden más kevésnek tűnik?
Az ima az mindenképpen élő kapcsolat Istennel. Az imádság erőt, nyugalmat ad, sokan számolnak be arról, hogy érzik és hiszik, hogy Isten meghallgatja imájukat, esetleg teljesül az, amit kérnek. Az imádság az nem egy versike, amit megtanultunk és elmondjuk. Arra szeretném rávezetni a hozzánk járó hívőt is, hogy merjen, tudjon és akarjon saját szavaival imádkozni, mondja el, mi van benne és mit kér. Bátran, nem kell Istentől félni. Az imádság belső megnyugvást ad, és ha most válságról beszélünk, azt gondolom, hogy ez a belső megbékélés valódi segítséget tud adni. Az imádságban pedig gyakorlással lehet fejlődni. Mi azon vagyunk, hogy ebben támogassuk a keresztény embereket.
Egy különösen nehéz élethelyzetben hajlamosabbak vagyunk még több hibát elkövetni, amit később megbánunk. A gyónás hogyan oldhatja fel a bűntudatot?
Rendkívül nagy erőt és vigaszt tud nyújtani az embernek, ha nemcsak magában éli át a fájdalmat, hanem megosztja, hangosan kimondja, hiszen a kinyilatkoztatásnak óriási ereje van. De a gyónás a hitünk szerint még ennél is mélyebb szertartás, hiszen elhangzik, hogy ez nem végállomás. Mikor bemész a gyóntatóhelyiségbe, elmondod, amit érzel, ami történt, amit bánsz, és megkapod Isten bocsánatát, illetve feloldozását, hallható módon. Utána kijössz, és van hited, erőd ahhoz, hogy újrakezdjél, hogy menj és próbálkozz újra. A mélyponton az a legfontosabb, hogy ne süppedjünk bele a depresszióba, az önsajnálatba és a kétségbeesésbe, hanem higgyünk abban, van felállás, van tovább út, és a gyónás pont ezt adja meg.
Mit tud tenni, ha a beszélgetés vagy gyónás során azt észleli, hogy a mélyponton kívül más, akár mentális probléma is jelen lehet az illetőnél?
Azt tapasztaltam, hogy az emberek a gyónás által megkönnyebbülnek. Számtalan alkalommal látom, hogy a gyónás és beszélgetés során fény gyúl arra, mi lehetne a megoldás. Vannak azonban esetek, amikor érzem és sejtem, mélyebb elakadásról van szó, és lehet, hogy ilyenkor a gyónás nem elég. Sokszor pszichológiai gond merülhet fel, de ehhez én kevés vagyok. Bár Isten megadja a bocsánatot, ettől még a probléma fönnáll. Ez esetben azt javaslom, keressen fel pszichológust vagy mentálhigiénés szakembert.
A plébánia mivel tud még segíteni az életükben megrekedt embereknek?
Nem akarjuk átlépni a kompetenciahatárt, ezért ha látom, hogy már szakember tudására van szükség, odairányítom. A plébánia egységében anonim alkoholista csoport működik, ezzel a lehetőséggel lehet élni. Ezen felül egy mentálhigiénés, gyászfeldolgozásban is jártas szakembert is fel lehet keresni nálunk. A talán legfontosabb megtartó erő az, ha az ember valahová tartozik. Mindig azt szoktam mondani, ha egyedül áll egy fa egy pusztában, és jön a vihar, akkor az sokkal nagyobb valószínűséggel tépi ki vagy dönti ki azt, mint egy egész erdőcsoportot. A közösség megtart, biztonságot és lelki támaszt nyújt. A hívőnek nem kell egyedül vívódnia a problémáival, mert az egyház közössége megtartó erő számára, hogy jobban megbirkózzon a bajokkal, és választ kapjon a nehéz időkben, mi ebben is támogatjuk őt. Sokan jönnek ide gyásszal a szívükben, a Szent Gellért-plébánián temető is van. Volt olyan, aki teljesen maga alatt volt, és látszott, óriási válságban van. Elmeséltem neki, hogy nálunk vannak hasonló életkorú csoportok, amelyek rendszeresen összejönnek egymást felkarolni. Megfogadta a tanácsot, eljött, beilleszkedett és örömmel vesz részt a közösség életében. Rendkívül hálás volt, mert azt érezte, hogy van értelme az életének. Közülük sokan keresik az alkalmakat, hogy másokon segítsenek. Krízishelyzetből kiváló kilábaló lehetőség az, hogy támogatjuk az elesetteket. Több idős, magányos ember találta meg nálunk a kibontakozást, jóleső érzés nekik, hogy szükség van rájuk, ők is tudnak tenni másokért.
Saját történetemből kiindulva, nekem mindkét szülőm viszonylag fiatalon meghalt. Hiszem és vallom, a hitem nagyon sokat hozzáadott ahhoz, hogy ezt feldolgozzam és jól álljak hozzá, ezáltal a halált is megfelelő helyen tudom már kezelni. Ez abban tudja erősíteni a keresztény embereket, hogy az egész életet pozitívabban, örömtelibben éljék meg, hiszen tudjuk, hogy ennek van tétje, van célja, van értelme és folytatása.
Huszák Nina
