Beszáll az ingatlanközvetítésbe az önkormányzat, hogy egyszerre segítse elő az üres magánlakások bérbeadását és a rászorulók otthonhoz jutását, számolt be lapunknak Bács Márton. Újbuda ősszel kinevezett alpolgármestere beszélt sportmotivációs projektjéről is, amelyben össznépi kihívással mozgatná meg a kerületieket.
Ön az egyik legrégebbi tagja az újbudai képviselő-testületnek. Mennyire régi?
2002-ben kerültem be a testületbe, azóta, tehát 22 esztendeje folyamatosan képviselőként dolgozom Újbudáért. 2004–2006 között voltam már egyszer alpolgármester is, azért ennyi ideig, mert félidőben vettem át a pozíciót. Tavaly a hatodik ciklusomat kezdtem, ebből kétszer voltam listás, négyszer pedig megnyertem az adott körzetet.
Az alpolgármesterként megélt időszakban mennyire volt más a kerület? Mennyire különböztek a kihívások a mostaniaktól?
Szerintem az egyik legalapvetőbb különbség az, hogy akkor az önkormányzatnak lényegesen több lehetősége volt befolyásolni a kerület ügyeit. Az elmúlt 15 évben többek között elvették tőlünk az építési hatósági jogokat, tehát nincs hatásunk arra, hogy a kerületben mikor, mi és hogyan épül. Most a rendezési terveken keresztül tudjuk szabályozni, hogy egy adott terület zártsorú beépítést kapjon, vagy inkább kertvárosias, esetleg ipari jellegű maradjon. De ezentúl egy beruházásra nagyon kevés ráhatásunk van, leginkább semennyi. A másik ami nekem fáj, az az oktatás ügye, amely 2004-től hozzám tartozott. Akkor még fenntartói voltunk a kerületi iskoláknak, ez közvetlenebb kapcsolatot tett lehetővé. Őszintén szólva, nem hiszek abban, hogy amit az állam tart fönn, az jobb minőségű lenne. Van az a mondás, minél közelebb van a gazda szeme a jószághoz, annál inkább gondját tudja viselni. A tanulók készségeit vizsgáló PISA-felmérésben szerepel egy tételmondat: minél többet költ egy állam az iskoláira – tehát minél jobban működnek az iskolák –, annál jobban működik a gazdaság. A mintaállamok, Finnország, Észtország, Szingapúr, Dél-Korea bizonyítják a korrelációt a kettő között. Ha köhögnek az iskolák, a betegség előbb-utóbb átterjed a gazdaságra is.
Számos területért felelős ebben a ciklusban: szociális ügyek, lakásügyek, köznevelés, ifjúságpolitika, sport, vagyongazdálkodás… Ezekkel korábban is foglalkozott?
Vannak köztük újak. A helyzet az, hogy az alpolgármesteri pozícióba politikusok szoktak kerülni, nem szakpolitikusok. Ez bizonyos szempontból rendjén is van így, mert széles az alpolgármesterek portfóliója, nehéz mindenhez érteni. Ebben nagy segítségünkre van a hivatal, ahol viszont szakemberek ülnek. Nekünk az a dolgunk, hogy az ő munkájukat összefogjuk, és irányt szabjunk annak. Azt, hogy sok területet kaptam, én bóknak tekintem.
Az energiaválság, az egekbe szökő infláció, a fizetések csökkenő vásárlóértéke alaposan megtépázta az alacsony jövedelmű családok életszínvonalát. Az önkormányzat az elmúlt években egyszeri és rendszeres támogatásokat vezetett be. Most mire van szükségük az embereknek?
Újbuda alapvetően olyan kerület, ahol az átlagos életszínvonal magasabb, mint az ország nagy részében, ám még itt is laknak szép számmal olyanok, akiknek az élete nehezen finanszírozható. A szociális terület azonban nem csupán abból áll, hogy pénzügyi támogatást nyújtunk nehéz sorsú embereknek. Ide tartozik a sérült gyerekek, fiatalok napközirendszerének fenntartása, a bölcsődei hálózat és az idősek ellátása is. Ezeken a helyeken szociális programokat, ünnepségeket szerveznek, vigyáznak rájuk, egészségügyi ellátást kapnak. Az a dolgunk, hogy mindegyik területen a lehető legmagasabb szolgáltatást nyújtsuk. A rászorulókat természetesen támogatjuk, akik nem felelnek meg a feltételeknek, azoknak az önkormányzat fenntartásában működő VICUS Közalapítvány nyújt pályázati lehetőséget. A szociális területen dolgozók bérét 20 százalékkal emeljük meg idén, amit jelentős eredménynek tartok, ez ugyanis 800 millió forintos tétel a költségvetésben. Mégis ragaszkodtunk hozzá, miután az állam méltánytalanul magára hagyta a szociális szférát. Az emeléssel a megbecsülésünket szeretnénk kifejezni.
A fiatalokkal mi dolga egy önkormányzatnak? Miben tudják segíteni az életüket?
Azt szeretnénk elérni, hogy aki a kerületben lakik, tanul vagy dolgozik, az érezze jól magát, így kialakul a kötődése. Ha az újbudai egyetemekről kikerülő fiatalok itt maradnak, akkor a teljesítményük a kerület teljesítményéhez fog hozzáadódni. Itt fognak például adót fizetni, ami részben hozzánk is eljut, ebből továbbfejlődhet a kerület. Ezen felül két fontos dolgot szeretnénk nekik megadni. Közösségi tereket, ahová be tudnak ülni, beszélgetni, tanulni, de külföldi példák alapján akár próbahelyeket, stúdiókat is adhatnánk a fiataloknak. A másik cél, hogy ezek a közösségi terek információval is ellássák őket az állásbörzékről, a munkalehetőségekről, a felvételi követelményekről és így tovább. Ennek a kezdeménye már felfedezhető saját fejlesztésű klubunkban, a B29 Ifjúsági közösségi Térben, amely szintén megújul a jövőben.
Az önkormányzatok köznevelési feladata mára az óvodák, bölcsődék, illetve az iskolaépületek fenntartására korlátozódik. Ezen a téren lehet felújításokra számítani?
Ezekkel mindig van dolgunk. Olyat nagyon régen láttam, hogy egy intézményt teljes egészében, A-tól Z-ig sikerült volna felújítani, és nem kellett rá visszatérni. Ezek a létesítmények gyakran 20-40 éves ingatlanok, de nemrég voltam óvodák 50., 60. születésnapi rendezvényén is. Ilyenkor a szigetelés, a fűtésrendszer korszerűsítése, az ablakcsere az elsődleges. Ehhez jönnek az udvarok, amelyeket szintén modernizálni kell. A kerület nyolc óvodájának összesen 30 ellátási helye van, tehát lesz dolgunk bőven.
A lakhatási válság enyhítésére már tavaly megszületett a lakásügynökség terve. Vannak már eredmények?
Ebben a ciklusban a legnagyobb vágyam, hogy működőképessé tegyem a lakásügynökséget. Ez egyelőre inkább koncepció szintjén létezik, próbálkoztak vele, de szolid sikereket értünk el. Valahogy nem jutott el az emberekhez. A program abból az alaphelyzetből indul ki, hogy az önkormányzatnak van 1320 lakása, melyek többségét bérbe adjuk. A probléma az, hogy 180–200 fős a várólista, ráadásul ha az igénylők megkapják is valamelyik ingatlant, akkor sem biztos, hogy tetszik nekik, és beköltöznek. Eközben becslések szerint mintegy hét-ezer magánlakás áll üresen a kerületben. Itt jön a képbe a lakásügynökség: az önkormányzat minél több ilyen lakást bérbe venne a tulajdonosaiktól, ezeket adná tovább közvetítőként az igénylőknek, csökkentve ezzel az önkormányzati bérlakásra várók számát. Ezt win-win helyzetnek látom. A bérbeadó azért nyer vele, mert számos kockázatot leveszünk a válláról. Ha megszűnik a bérleti szerződés, nem kell azzal törődnie, hogyan rakja ki a bérlőt. Arra sem lesz gondja, ha a renitens bérlő lelakja az ingatlant, amit sok pénzért fel kellene újítania. Ezeket mi kezeljük. A bérlő pedig azért nyer, mert kevesebbet fog fizetni, mivel ha a tulajdonos nekünk adja bérbe a lakását, akkor mi álljuk az utána fizetendő személyi jövedelemadót. Tehát a bérlő 15 százalékot megspórol, miközben a tulajdonos ugyanannyi pénzt szerez, mintha legálisan adná ki a piacon a lakását. Ehhez persze kell az önkormányzat döntése, hogy támogatást tudunk-e hozzá nyújtani.
A gyakorlat inkább az, hogy a többség illegálisan adja ki a lakását…
Igen, sokaknak feketén, zsebbe fizetnek lakbért, ezért nekik nem előny, hogy nem kell leróniuk 15 százalékot, mert egyébként sem vallanák be ezt a jövedelmet. De még így is vannak előnyei a programnak. Eddig nem hirdettük széles körben, nem is jelentkeztek sokan, ám én optimista vagyok. Szombathelyen például jól működik a projekt, ott 3500 üres lakásból mára 42-t szerzett meg az önkormányzat, ami szép sikernek számít. Azt kell megérteni, hogy a lakások körülbelül 1 százalékát lehet a programba bevonni. Ez nálunk nagyjából 70 üres lakást jelent, ami sokat enyhíthetne a rendszer terhelésén. Igen, fel kell készülni, hogy sok lesz az elutasítás, de egy széles körű kampány eredményes lehet. Persze ezeket a lakásokat olyanoknak lehet kiadni, akik piaci alapon is tudnának lakást bérelni, mert ők képesek ezt megfizetni. De ha ezek az emberek így jutnak lakáshoz, akkor az önkormányzatiakat nem veszik igénybe, azokat a szociálisan rászorulóknak tudjuk odaadni. Végső soron tehát több ember jut lakáshoz.
Ugorjunk egyet: sportélet. Akkor működik, ha nemcsak létesítmény, de kedv is van hozzá…
Ez így van. Elmondhatom, hogy a saját sportlétesítményeink (Gabányi Sportcsarnok, Nyéki Imre Uszoda, Sportmax 1.) üzemeltetése, sportszervező munkája magas szinten folyik. Támogatjuk a sportegyesületeket is, ám a legfontosabb célom elérni azt, hogy ha valaki hazamegy a munkából, elvégzi az otthoni kötelezőt, akkor még jusson eszébe, hogy leugrok futni pár kört, vagy szólok a haveromnak, hogy kosarazzunk, pingpongozzunk, biciklizzünk vagy sétáljunk kicsit. Szeretném, ha egy kerületi versenyt tudnánk szervezni a lakók között, akik regisztrálnának egy webfelületen, majd mérnénk a teljesítményüket. Ez nem járna együtt semmilyen kötöttséggel, nem kell kondibérletet venni vagy igazolt sportolónak lenni. QR-kód-leolvasó lenne a villany-oszlopokon a sportpályák közelében, ahol érkezéskor lecsippantjuk telefonnal a kódot, ezzel elindítunk egy időszámlálást, és amikor vége az edzésnek, lezárjuk azt egy újabb csippantással. Ezért pontok járnának, és aki mondjuk egy év alatt a legtöbb pontot szerzi, az elismerésben részesül. Bízom abban, elég felnőttek vagyunk ahhoz, hogy ne csippantsunk akkor, ha nem mozogtunk semmit. Nem akarom kizárni azokat sem, akik hetente járnak konditerembe vagy máshová sportolni, ezért kategóriákra bontanánk a versenyt, hogy mindenkinek legyen esélye győzelemre.
T. D.
