A női triatlonmezőny egyetlen magyar indulója, Kuttor-Bragmayer Zsanett 26. helyen végzett a párizsi olimpián. Az úszás után hetedik volt, a kerékpárról ötödikként szállt le, a futásban azonban egy tavalyi sérülése visszavetette. Az újbudai kötődésű triatlonistával hazaérkezésekor, pár nappal a verseny után beszélgettünk.
Hogy érzed magad most?
Nagyon fáradt vagyok. Olyan helyeken van izomlázam, amit nem is gondoltam volna. Leginkább az úszás okán, mert a Szajnának hatalmas volt a sodrása, borzasztó erőket kellett belerakni, és olyan technikával kellett úszni, ami nem megszokott. A csuklyás és a váll környéki izmaim a maximumon vannak. Ráadásul napok óta korán keltünk a programok miatt, de remek hangulat volt a magyar csapatnál és a faluban, úgyhogy összességében nagyon örülök, hogy kint lehettünk, részese lehettünk. Most viszont jó lesz egy kis pihenés.
Meddig tart a regenerálódás egy ilyen fokozott igénybevétel után?
Két napot azért ilyenkor szoktam kapni. Ez nem teljes pihenő, néha igényeljük is, hogy kicsit mozogjunk, például elmegyünk úszni, hogy felfrissítsük az izmokat, de nem kell erős edzésre gondolni, csupán mozgolódunk összevissza. Augusztus második hétvégéjén jön a törökországi Európa-bajnokság, ezért újra elkezdek edzeni. Nem sok pihenő van, igazából jó formában vagyok, már csak frissülnöm kellene.
Hogyan élted meg az egyes versenyszámokat? A tudósításokból azt láttuk, komoly nehézségek adódtak a Szajnába ömlő szennyvíz miatt…
Bíztunk benne, hogy a Szajna vízminőségét jónak fogják ítélni, annak ellenére, hogy a megnyitó napján szakadt az eső, és a korábbi értékek is azt mutatták, hogy rossz a vízminőség. Bizakodtunk, bár benne volt a levegőben, így a csapathangulatban is, nem biztos, hogy lesz triatlon, vagy nem biztos, hogy az eredeti napon. Úgy csináltuk meg a bejárást – amikor kiválasztjuk, melyik oldalról szeretnénk indulni –, hogy egészségügyi okokra hivatkozva nem engedtek be minket a vízbe. A vízre épített hídelem különböző részeiről papírhajót engedtünk le, hogy nagyjából lássuk, hol van a sodrás. A tavalyiból tanulva a baloldalt semmiképp sem szerettük volna, úgyhogy most a jobb oldali szélét választottuk. Jó helyről indultam, jó emberek között voltam, jó számokat produkáltam már az edzőtáborban is, ezért magabiztos versenyzésre számítottam (Zsanett egy franciaországi magaslati edzőtáborban készült az olimpiára – a szerk.). Nagyon nyugodt voltam előtte, jól éreztem magam.
A verseny előtt engedtek csak be minket a vízbe bemelegíteni, és akkor döbbentünk meg, hogy mennyire erős a sodrás. Olyan iramban jött lefelé, hogy volt néhány versenyző, aki egy helyben úszott. Mi azért nem úszunk rosszul, ám vannak olyan versenyzők, akiknek nem ez az erőssége, és most csúnyán elvéreztek. Borzasztó nagy különbségek alakultak ki, ennyire nem szokott széthúzni a mezőny.
De neked jól sikerült. Hetedik helyen voltál az úszás után az 55 fős mezőnyben.
Igen, én abszolút örültem ennek a helyezésnek. Szerintem minden extrém körülmény engem segít, mert én egy ravaszabb, fiúsabb versenyző vagyok. Az esőnek is örültem, ami nagyon sok lányt megzavar, mert megijednek, hogyan fogják bevenni a kanyart.
Többen elcsúsztak a kerékpáros versenyszámban…
Mi tavaly erre felkészültünk. Ez mind kerékpár-kezelési, technikai tudás, gyakorolni kell. Vannak ügyetlenebb versenyzők, azok mind el is estek. Ilyenkor figyelni kell például a guminyomásra. Van, hogy ezt nem tudja a résztvevő, vagy nem jut eszébe kiereszteni a gumiból, hogy jobban tapadjon. Úgy gondolom, ezt most igazán jól meg tudtam csinálni, tényleg mindenre odafigyeltem, hogy ne ezen múljon az olimpiai szereplésem. Nehéz volt, de jól éreztem magam, amikor felültünk a kerékpárra, és folyamatosan csökkent a bolyunk száma, hiszen sokan elestek vagy kiszakadtak az erőteljes tempó miatt. Olyan remek erőben voltam, hogy sokat segítettem elöl, hogy haladjon a bolyunk. Nem értettem azt a pár lányt, aki azzal lassította a csapatot, hogy időről időre kirobbantak, ezért nem tudtunk állandó magas sebességgel menni.
Szerintem ha az élbolyban lévő kilenc fő jobban összedolgozott volna, ki tudtunk volna alakítani egy kicsivel nagyobb különbséget, ami nekem kedvezett volna a futásnál. De a kerékpár is nagyon hangulatosan telt, az a hét kör olyan volt, mintha csak kettőt mentem volna.
Ötödikként értél be a depóba, és az élbolyban indultál neki a futásnak.
Tudtam, hogy egyáltalán nem szabad gyorsan kezdenem a futást, mert tavaly volt egy Achilles-sérülésem, amiből a mai napig nem épültem fel teljesen. Tudok vele edzeni, ám nem olyan, mint előtte bármikor. Reméltük, hogy nem fog komoly szinten kijönni ez a sérülés, de sajnos a táv második felében igencsak elkezdett fájni a lábam, és egyszerűen képtelen voltam olyan időt futni, ami tőlem elvárható volt. Mivel a kevés különbség miatt jöttek hátulról, hamar visszaestem. Az első két körben egész jó helyen voltam, aztán megérkeztek a nyakamra tíz-tizenöten, és meg is előztek.
Mentálisan hogyan tudod tartani magad, amikor érzékeled a visszaesést?
Amiért kimentem, amit kitűztünk célul, hogy az első két versenyszámon mutassam meg magam, és nyomjam, ahogy tudom, mert tisztában voltam vele, hogy nekem ez az egyetlen egy esélyem van, az összejött. Nagyon nagy elvárásom magam felé a futásban nem volt. Tehát amikor elkezdtem visszaesni, nyilván csalódott voltam, ám olyan szurkolótábor volt körülöttem, hogy egy percre sem tudtam úgy kiengedni, hogy mentálisan a földre kerüljek. Szenzációs volt a közönség. A végére nem maradt bennem egy méter sem. Úgy értem be a célba, hogy összeestem, nem bírtam volna továbbmenni. Én aznap ezt tudtam, és nem úgy lettem 26., hogy megbújtam a bolyban, hanem ezért tényleg megdolgoztam.
Mindent beleadtál. Büszke vagy magadra?
Abszolút büszke vagyok magamra. Nyilván egy tokiói olimpiai tizenkettedik után szerettem volna egy kicsit előbb végezni. Ha tényleg minden flottul ment volna a lábammal és a felkészüléssel, szerintem semmi akadálya nem lett volna. Közbeszólt a sérülés. Ennek ellenére nekem az egész verseny igazán pozitív élmény.
Mi volt a legszebb pillanat?
Amikor felnéztem a tribünre, és ott volt a családom.
És a legnagyobb kihívás?
A sodrás.
Jár lemondással számodra a versenysport, az olimpia?
Természetesen kizárólag lemondással jár, mert az egész életem a sportért van. Például nem szeretnék én sem minden nap ötkor kelni, de a sport miatt ötkor kelek. Ugyanakkor meg annyi pluszt kapok, hogy én ezt nem lemondásnak élem meg. Lehet hogy nem fogok eljutni bulizni minden hétvégén, de nem is szeretnék elmenni bulizni, mert van más, fontosabb.
Hogyan tovább ezek után? Említetted már az Európa-bajnokságot, utána meg tudsz pihenni? Vagy esetleg már most tervezed a következő olimpiát?
Ha minden igaz, négy versenyem lesz még, az Európa-bajnokságot kivéve, kisebb megmérettetések. Utána pedig 15 év óta először elmegyek nyaralni. Kimegyünk Új-Zélandra két hónapra. Addig nem is nagyon tervezgetünk. Visszajövünk decemberben, és majd akkor átgondoljuk, mi legyen. Mindenképp tervben van Los Angeles (a 2028-as olimpia). Az odavezető út még nem tiszta, majd meglátjuk, hogyan alakul, de most először egy jól megérdemelt pihenést szeretnék.
Feigl Enikő
