„Keveseket érdekel mások élete” – mondta élete egyik utolsó, lapunknak és az Újbuda Televíziónak adott interjújában az életének 93. évében, április 4-én elhunyt Ferge Zsuzsa. A Széchenyi-díjas szociológus, egyetemi tanár a 2000-es évek elején költözött Gazdagrétre, 2006-ban lett Újbuda díszpolgára.
A tavaly tavasszal készített interjúban elmondta, rendszeresen mélázott azon, vajon „mennyire tudnak az emberek önmaguk lenni, mennyire van lehetőségük arra, hogy kibontsák azt, ami bennük van”. Elsősorban a gyerekek kapcsán érdekelte, vajon megkapják-e azt a lehetőséget, amellyel tehetségüket megmutathatják. Azt tapasztalta, hogy sajnos nem. Hozzátette, „keveseket érdekel mások élete. Ha valaki tényleg érdeklődik, és tényleg fontos a másik, akkor azt többnyire megérzik, és többnyire partnerek abban, hogy beszéljünk” – idézte fel korábbi munkásságát, amikor vidéken végzett szociológiai kutatásokat. A közélet alakulásával kapcsolatban azt mondta, „ma kevesebb lehetőségünk van arra, hogy a közéletet a köz alakítsa. Magának a köznek is kevés köze van a közhöz. Ezért az emberek egyre inkább elidegenednek a témától. Jelenleg nagyon kevés, talán egy olyan közösség sincs, ami valóban közösségként tudna működni”.
A szociológus Kecskeméti Zsuzsanna néven született budapesti értelmiségi családba. (Ferge Sándorral 1953-ban kötött házassága után változtatta meg a nevét.) A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen szerzett közgazdász diplomát, végzés után a Központi Statisztikai Hivatalban, 1969-től az MTA Szociológiai Kutatóintézetében dolgozott. Tanított az ELTE Szociológiai Intézetében, 1988–1996 között az egyetem Szociológiai és Szociálpolitikai Intézetének és Továbbképző Központjának tanszékvezetője volt, több külföldi egyetemen volt vendégtanár, illetve -kutató. 2001-től professzor emeritaként vezette a Szegénységkutatási Központot. A londoni Európai Akadémia tagja, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia címzetes tagja volt. Oktatási és tudományos tevékenysége mellett közéleti szerepet is vállalt. Több mint háromszáz tanulmánya jelent meg, számos könyvben tette közzé kutatásainak eredményét. Fő területei közé tartozott a társadalmi struktúrák, a rétegződés, később a gyermekszegénység és a szegregáció terén végzett, illetve vezetett fontos kutatásokat. Meghatározó szerepe volt Magyarországon a szociális munkások, illetve szociálpolitikusok képzésének bevezetésében.
