Sorozatunkban Újbuda egyéni önkormányzati képviselői mesélnek munkájukról, az általuk vallott értékekről, prioritásaikról és céljaikról. Ezúttal dr. Bács Márton, a 7. választókerület egyéni képviselője válaszolt kérdéseinkre.
A Karinthy Színház környékén találkoztunk volna, ha nem esik az eső. Miért választottad ezt a helyet?
A körzetem meglehetősen összetett, sokféle lakókörnyezetből áll össze. Ennek legmarkánsabb része a külső Bartók Béla út. Az ott élők közül sokan érzik úgy, hogy ez város a városban, mert szinte minden megtalálható itt, amitől egy önálló város is működni tud. Van benzinkút, iskola, gimnázium, óvoda, közért, színház, és önmagában a környék is városias. A városrész miliőjét a Ballagi Mór utca és a Bánk bán utca belvárosias, zárt soros, régebbi stílusú, négy-öt emeletes házai teszik egyedivé. Az ott élők többsége kifejezetten büszke arra, hogy a kerületnek ebben a kis ékszerdobozában él, amelynek a központja a Karinthy Színház.
Ugorjunk vissza 2019-re, akkor választottak újra képviselővé. Mit láttál a legnagyobb kihívásnak a kerületben, illetve a körzetedben?
Amikor készültünk a választásra, az egészségügyön, például a várólistákon szerettünk volna javítani, aztán amikor képviselővé váltam, szembe jöttek teljesen más problémák, amelyekre nem számítottunk. És voltak kudarcok is, de az ember a kudarcaiból építkezik. Helyi idősektől érkezett például panasz arra, hogy a villamosmegállókban sok helyen nincs ülőhely, de még a korlátra épített támaszkodó sem, emiatt kellemetlen szatyrokkal álldogálni. Amikor megpróbáltam elintézni, azzal szembesültem, hogy ezt egyszerűen nem lehet megoldani. A Bartók Béla út felújításakor ugyanis olyan keskenyre sikerült a megálló, hogy a székek már átlépnének a sínektől számított védőtávolságon. Más ügyeket viszont sikerült megoldani, mint például városrészeket élhetőbbé tenni, utcákat egyirányúsítani. Legutóbb a Szováta utcában vezettük ezt be a lakossági kérések hatására. Erre azért volt szükség, mert a Rákóczi hídról Budára érkezők a Sárbogárdi út felé próbáltak levágni egy szakaszt az M1-M7 felé, így a szűk Szováta utcán kanyarodtak ki, ahol ráadásul betonkeverők is jártak.
Mire vagy a legbüszkébb képviselőként?
Nehéz erre válaszolni, mert rengeteg minden történt a kerületben. Képviselőként persze teszünk a körzetünkért, de az eskünk szerint a teljes kerületért dolgozunk. Én a gyermekeimet arra tanítom, hogy meg kell tudni szeretni a hétköznapokat, megtalálni bennük az értékeket, mert akkor lehetünk boldogok. Ezért azt gondolom, borzasztó nagy eredmény, hogy stabilan és megfelelő módon tudjuk működtetni a kerületet, miközben fejlődés is tapasztalható. Nem csak az az érték, ha építek ide egy csillagvizsgálót vagy egy rakétakilövő állomást. Önmagában az, hogy a kormányzati megszorítások ellenére sikerült elfogadható vagy inkább magas szinten működtetni az egészségügyi ellátást, jelentős eredmény. De az is, hogy a teljesen ismeretlen helyzeteket teremtő Covid-járvány alatt helyt állt az önkormányzat. Sok gondot megoldott, élelmiszereket vásárolt, és megszervezte, hogy ezek eljussanak az emberekhez. Eközben állami feladatokat is átvállalt. Tehát az önkormányzat szerintem példásan megfelelt a kihívásoknak, és úgy érzem, jól végeztük a dolgunkat.
Milyen feladatokat látsz még magad előtt?
A Karinthy Színházzal szemben, a Csóka utca és a Bartók Béla út sarkán van a Nagykócsag játszótér, amit tavaszig felújítunk, és a tervek alapján igazán szép lesz. Emellett régóta izgatja a fantáziám a Sósfürdő park nagy, kihasználatlan zöld területe, amivel lehetne valamit kezdeni a következő ciklusban. Mellette van egy elkerített játszótér. Arra gondoltam, a parkba át lehetne helyezni a játszóteret, ami mellett megférne a pihenőpark petanque-pályával, a játszótér helyén pedig agilitypályás kutyafuttatót lehetne kialakítani. Az ötletet persze tesztelni kell, hogy tetszene-e a környéken lakóknak. Ezen a helyen merült fel egy Trianon-emlékpark kialakítása is, amiről a témát övező törésvonalakból kiindulva sokan azt gondolják, baloldali liberális politikusként ezt sosem támogatnám. Pedig nagyon is mellette állok, ha a hely olyan mementója lenne a történelmi eseménynek, ami föltárja az odavezető utat is. Ha nemcsak azt mutatná meg, milyen fájdalmas volt elveszíteni országrészeket, hanem az okokat és a történelmi összefüggéseket is, az segítene megérteni a múltunkat. Akkor nem csupán keseregnénk örökké, hanem el tudnánk kerülni a hasonló hibákat, és továbbmehetnénk előre.
T. D.
