Kilencvenedik születésnapja alkalmából köszöntötte Bakai-Nagy Zita alpolgármester kerületünk egyik büszkeségét, Miklós György Weiner Leó-díjas zongoraművészt, tanárt.
Miklós György a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zongora szakán végzett 1955-ben Böszörményi-Nagy Béla és Solymos Péter tanítványaként. Negyven évig volt az Országos Filharmónia szólistája, tanított a Fővárosi Zeneiskolában és a Zeneakadémián.
Kezdőként Weiner Leó tanítványa lett, amit hatalmas megtiszteltetésként élt meg, máig szívesen idézi fel emlékét. Weiner a saját otthonában oktatta, éveken át zenéltek együtt.
Több ezer hangversenyen lépett fel a világ számos táján. Angliától Japánig hallható volt csodálatos játéka. A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, a Nemzeti Filharmonikusok és a MÁV Szimfonikusok szólistájaként olyan világklasszisokkal dolgozott együtt, mint Ferencsik János vagy Tarjáni Ferenc. Jó barátjaként mesélt Cziffra Györgyről. Hanglemezei jelentek meg, gyakran volt hallható a rádióban is.
Látogatásunkkor kicsit szomorú volt, mert nemrég búcsúzott el egykori osztálytársától, a januárban elhunyt Mécs Imrétől. Nem telik el úgy nap, hogy ne hallgatna zenét. Nagy kedvence Brahms, akinek műveit talán legszívesebben játszotta. Szakmai hiányérzete mindössze azért van, mert nem adatott meg, hogy eljátssza Gershwin Zongoraversenyét.
Mikor megkérdeztük, mire a legbüszkébb, nem a hangversenyeiről beszélt, hanem feleségéről és öt gyermekéről. Azt mondta, a többi csak ráadás volt.
