A Polgármesteri Hivatal jegyzője, Vargáné dr. Kremzner Zsuzsanna három évtizedig tevékenykedett Újbuda Önkormányzatánál, szeptember 30-án megy nyugdíjba. A távozó jegyzőt már nyáron, a köztisztviselők napjához kapcsolódóan ünnepélyesen elbúcsúztatták kollégái.
Harminc évvel ezelőtt kezdett el Újbuda Önkormányzatánál dolgozni. Hogy került erre a pályára?
A közigazgatás, ezen belül a XI. kerületi Polgármesteri Hivatal választását a családi helyzetünk alakulása indokolta. Fontossá vált, hogy munkahelyem a lehető legközelebb legyen az otthonunkhoz, a gyermekintézményekhez. Itt bizalmat és támogatást kaptam friss diplomával, kisgyermekes anyaként.
Miként lépdelt felfelé a ranglétrán?
Ez volt a második munkahelyem, és mint az itt töltött idő igazolja, megtaláltam a számításomat. A XI. kerületi önkormányzatnál ismertem meg az államigazgatás területét, amely az ügyek gyakorlati vonatkozásában szinte az összes jogághoz kapcsolódik. Sokat segített, hogy viszonylag gyorsan letettem a jogtanácsosi vizsgát, a friss, hatályos joganyag ismerete magabiztosságot, önbizalmat adott a mindennapi feladatok elvégzéséhez. A jogviszonyom elején, elsősorban gyámhatósági ügyekben, bírósági perképviseletet láttam el jegyzői hatáskörben. 1997-től vezetői feladataim voltak aljegyzőként, majd 2016 májusától jegyzőként. A helyi közigazgatás teljes rendszerét megismerhettem a kerületben. A nagyszámú, változatos eset kapcsán jelentős tapasztalatot szereztem.
Kik voltak a meghatározó emberek, volt-e olyan, akire mentorként tekintett?
Szerencsésnek mondhatom magam, mert az évek során nagyszerű embereket, önkormányzati vezetőket és képviselőket, hivatali munkatársakat ismerhettem meg. A hivatalon belül kialakítottunk egy „törzs-csoportot”, és a mindennapi munkán túli feladatokat közösen irányítottuk és hajtottuk végre. Köszönettel tartozom mindenkinek, akitől bizalmat, támogatást és segítséget kaptam a munkámhoz.
Három évtized hosszú idő. Hogyan lehet ennyit egy munkahelyen, ugyanabban a környezetben eltölteni? Hogyan lehet túllendülni az esetleg unalommá váló rutinon, kiégésen?
Számomra a közigazgatás soha nem volt unalmas, szinte minden nap új ügyekkel, kihívásokkal kell foglalkoznunk. A munkaköröm feladatrendszere sokrétű, változatos. Az országos politika képviselete is jelen van a kerületben, több szinten kell az együttműködést megvalósítani. A folyamatos jogszabályi módosítások vagy például a pandémia időszaka nagy kihívások elé állítottak bennünket, tehát elmondhatom, hogy egyáltalán nem unalmas vagy egysíkú a közigazgatás.
Mennyit változott a világ 30 esztendő alatt a közigazgatásban?
Rengeteget változott a közigazgatás rendszere, amelynek részese és aktív résztvevője voltam a hivatal munkatársaival együtt, és ezek jelentősen érintették a jegyző jogállását, feladat- és hatásköreit is. Az egyik legnagyobb közigazgatási átalakítás 2011-ben a kormányhivatalok rendszerének létrehozása volt, amikor számos hatáskör elkerült a polgármesteri hivataloktól. Nem volt könnyű az átállás a lakosság részéről sem, mert addig szinte az összes elsőfokú államigazgatási hatáskör címzettje a jegyző volt. Nagy jelentőségű volt 2016-ban a tankerületek létrejötte, amely az önkormányzati intézményrendszer irányítását módosította. Továbbá fontos, hogy 2020. március 1-jétől a jegyzők helyett a kormányhivatalok látják el az építéshatósági feladatokat. Természetesen ezek a változások érintették az önkormányzat vezetésének és a hivatal minden dolgozójának munkáját.
Volt emlékezetes kudarca, illetve jelentős sikerélménye a hivatása során?
A kudarc és a siker is a mindennapok része, természetesen mindkettőt megéltem ennyi év alatt. Ezeket időben és rugalmasan fel kellett dolgozni, majd továbbhaladni. A közigazgatásban a kerületi polgármesteri hivataloknak minden nap számos új feladatuk van, ezekre kell koncentrálni, ezeket kell intézni, megoldani. A kudarc értelmezése, megítélése egyénenként különböző lehet. A mi munkánk aktivitást, szervezést, irányítást igényel. A jegyzői felelősség bár személyes, a 300 fős hivatal tevékenységét fedi le. A célom mindig az volt, hogy az adott lehetőségek és korlátok között a feladatainkat a lehető legjobban végezzük el. Így ha mindent megtettünk az adott ügyért, a kudarc nem befolyásolhatja jelentősen a további munkánkat. Sikerként éltem meg, hogy az 1990-es években sok esztendőn át részt vehettem a hivatal önkéntes nyugdíjpénztárának létrehozásában és működtetésében. A kerületi 60+ program kialakításában kezdetben jogászként, később a jegyző képviseletében aljegyzőként is folyamatosan jelen voltam. Nagyon szerettem azt a nemzetközi projektet, amelyben több kerületi hivatallal együttműködve, több éven át volt lehetőségünk megtapasztalni más országok hivatali működését. A projekt célja az ügyfélbarát hivatalok létrehozása és hatékonyabb működtetése volt. Sok eseményt említhetnék még, például a választások, népszámlálások, népszavazások több hónapos munkáját, mert a mindennapi ügyintézés mellett ezek is komoly erőket követeltek a hivatal dolgozóitól.
A munkáján kívül miként kötődik Újbudához?
Rendkívül erős a kötődésem Újbudához. Bár csak tizenöt esztendeje élek itt, itt végeztem a gimnáziumi tanulmányaimat, a gyermekeim is kerületi általános és középiskolába jártak. Ezek az évek mindannyiunk számára meghatározók voltak. A kerület gyönyörű helyszínei – a Feneketlen-tó, a Gellért-hegy, a Bikás park, a Kopaszi-gát, a Kamaraerdő – mindennapjaink részévé váltak. Szeretünk itt élni, szerencsésnek érzem magam, hogy ilyen hosszú ideig figyelemmel kísérhettem a kerület fejlődését, és az azzal együtt járó munkában részt is vehettem.
Szeptember 30-ával megszűnik a köztisztviselői jogviszonya, nyugdíjas lesz. Hogyan tovább azután?
Jelenleg a felmentési időszakomat töltöm, vagyis már nem dolgozom, az új jegyző kinevezéséig az aljegyző a jogszabálynál fogva teljes körű jegyzői hatáskörben jár el. Ami pedig engem illet, úgy érzem, a nyugdíjba vonulás egy folyamat, az új életforma nem egyik napról a másikra alakul ki. Meg kell élni, tapasztalni, amihez türelem, tervezés, aktivitás és főleg jó egészség szükséges. Hálás vagyok a családomért, a barátaimért és a jó körülményeimért, igyekszem minél tartalmasabban kialakítani az életem.
Mi fog hiányozni, és mi az, amelynek örül ebben az életszakaszváltásban?
Minden hiányozni fog. A rendszeresség, a hivatali légkör, a munkatársaim – van, akivel több évtizedig dolgozhattam együtt. Örömmel tekintek és gondolok vissza az itt töltött időszakra, de már éreztem, hogy lassítanom, változtatnom kell az életemen. Annyi élményben, eseményben volt részem, most lesz idő arra, hogy újra felidézzem ezeket, nézegessem a képeket és emlékezzek. Magyarországon még sok helyen nem jártam, vagy ha igen, az régen volt, szeretném ezeket újra felfedezni.
F. E.