Egy hat év körüli gyermek életében valószínűleg az iskolakezdés jelenti az első igazán nagy, meghatározó változást. Milyen adottságokkal kell rendelkeznie egy kisiskolásnak, és mi segíthet, ha valami gond van?
– Van egy nagyon régi mondás az iskolaérettséget vizsgáló pedagógusok körében. Ez úgy hangzik, hogy azt kérjük a gyerektől, emelje fel a jobb kezét, a mutató- és a hüvelykujjával fogja meg a bal fülcimpáját. Ha ezt képes megcsinálni, akkor iskolaérettnek tekinthető. Nyilván ez vicc, de van benne igazság, ugyanis ennek elvégzéséhez olyan képességek kellenek, amelyeket az iskolakezdéskor is elvárnak – fogalmaz Korponai Erzsébet pszichopedagógus mozgásfejlesztő. – Mindenképpen rendkívül fontos, hogy a gyerek nagy mozgásai rendben legyenek, mert arra épülve fejlődnek ki a finommozgások. Emellett a kicsiknek a megfelelő testi adottságok is szükségesek, lényeges az optimális testsúly és a testmagasság elérése, hogy elbírják az iskolai terheket – mondta a szakember.
Az egyes képességhiányokat észlelve a szülők sokszor nem gondolják, hogy idegrendszeri éretlenség húzódhat meg mögöttük. Ez megjelenhet túlérzékenység, rossz kézügyesség, nem megfelelő egyensúlyérzék, éretlen ceruzafogás, rossz artikuláció, túl feszes vagy túl petyhüdt izomzat formájában, de sokszor a bizonytalan térérzékelés, vagy akár egy utazási betegség is intő jel lehet.
A jó adottságokkal rendelkező gyerekek kiválóan tudnak kompenzálni, ami csak részben segít, mert emiatt a meglévő képességhiány kevésbé észrevehető. Ezek a problémák leggyakrabban harmadik osztályos kor körül ütköznek ki. Ekkorra azonban már számtalan atrocitás érheti őket, társaik csúfolódnak velük, megbélyegzik őket, önbizalmuk pedig lassan, ám annál biztosabban sérül. Ráadásul folyamatosan szoronganak, hiszen nem tudnak az elvárásoknak megfelelni, nem értik az okát, miért kerül nekik nagyobb erőfeszítésbe megugrani valamit, míg a többiek sokkal kevesebb befektetett munkával jóval többre képesek. Nagyon lényeges, hogy az érintettek megkapják a kellő fejlesztést, mert egész életpályájukra hatással van, ha ez elmarad. A különböző mozgásos módszerek mellett komplex érzelmi és szociális támogatásra is szükségük van. Minél hamarabb kerülnek a megfelelő szakmai kezekbe, annál nagyobb a változás lehetősége, hiszen a gyerekek bármeddig fejleszthetők.
– Volt egy kisfiú, akit harmadikos korában hoztak el hozzám, már az ötödik iskolából tanácsolták el, nem is akarták sehova felvenni, végül egy alapítványi intézmény fogadta be. Hipermotilis, figyelemzavaros volt, és súlyos tanulási zavarokkal is küzdött. Ez után évekig járt hozzám, majd felvették középiskolába, kiválóan vívott, és most végzi a jogi egyetemet – hozott egy példát a mozgásfejlesztő.
Az indokolt vizsgálatok elvégzését sok esetben az oktatási intézményekben dolgozó pedagógusok javasolják. Ha a képességhiányt bármilyen okból nem diagnosztizálják, akkor a szülők a pedagógiai szakszolgálathoz is fordulhatnak, ahol orvosok, pszichológusok, gyógypedagógusok, fejlesztőpedagógusok teammunkában foglalkoznak a kicsikkel (ezen kívül persze van fizetős ellátás is). Ezen felül a szülők jó néhány olyan egyszerű, pénztárcakímélő lehetőséget is segítségül hívhatnak, amelyek teret adnak arra, hogy a kicsik idegrendszere egyszerű, akár klasszikus népi gyerekjátékok segítségével fejlődjön.
– Azt szoktam javasolni a szülőknek, hogy a kölykök minél több időt töltsenek a játszótéren, hagyjuk őket mezítláb szaladgálni, fára mászni, minél többet gyurmázzanak, rajzoljanak, fűzzenek gyöngyöt. Mászóka, óriáslabda, trambulin, egyensúlyfejlesztő játékok, de a mondókázás, tapsolás, éneklés és tánc is nagyszerű megoldás – tanácsolta Korponai Erzsébet.
H. N.
