Néhány jó programot, könyvet, koncertet, színházi előadást ajánlunk – kizárólag elfogultan. Olyat, amit mi szeretünk, és bízunk benne, hogy másnak is legalább akkora örömet okoz.
Pernye és fű
A Kossuth-díjas Závada Pálnak új regénye jelent meg a minap. Ez már így rögtön jó hír, ígéretes dolog. A Pernye és fű elolvasása után pedig elégedetten állapíthatjuk meg, hogy a kortárs magyar irodalom egyre-másra adja nekünk a remekműveket, a könyvkiadás nehézségei, a mostoha viszonyok ellenére.
A Pernye és fű szerves része, folytatása Závada életművének. Hiszen szó van benne a kuláknak bélyegzettek életéről, a történelemről, és arról, vajon a sors mér-e ránk kikerülhetetlen szerepet, vagy mi is befolyásolhatjuk az események menetét. Ahogy az életben, természetesen itt is akad, akinek nagyobb mozgástér jut, mint például a főszolgabírónak, aki derék ember, a zsidók gettósításakor állítása szerint próbál „emberséges” maradni – bár a település lakóinak egy részét mégiscsak elviszik és megölik, különösebb ellenállás nélkül. Míg másnak nem sok lehetősége van, amikor megvádolják egy mondvacsinált bűnüggyel és statáriálisan kivégzik. Akad, akit súlyos ítélettel fenyegetnek, és ezért vállalja, hogy besúgó lesz. Egyebet talán nem is nagyon tehet, és azt is érteni véljük, később miért magyarázza úgy, hogy ő tulajdonképpen mennyi jót tett. Mert utólagos magyarázat általában mindig akad.
A regényben a ’40-es évek végén, ’50-es évek elején lezajlott kirakatperekről gyűjtenek visszaemlékezéseket egy forgatócsoport tagjai a ’80-as évek második felében, közvetlenül a rendszerváltás előtt. Két rendszerváltás adja tehát e könyv történelmi kereteit. Az egyik a rákosista-sztálinista hatalomátvétel, annak minden kegyetlenségével, a másik pedig a kádári világból való szabadulás vitákkal teli kora.
Ez a második rendszerváltás valóban lehetőséget adott arra, hogy az akkoriak feltárják az előző korszakok addig rejtegetett, titkolt történelmét, akár szégyenteljes bűnöket is. Természetesen helyzeténél fogva mindenki másként látja a múltat és a regény jelen idejét, a ’80-as évek végét. Mit gondol az, akinek az apja volt az a főszolgabíró, és mit az, aki gyerekként maga is foglya volt az általa létesített gettónak? Ráadásul az emberek magánélete, párkapcsolati válsága, új szerelme a történelmi pillanatok idején sem szünetel. Ettől lesz a regény irodalmi alkotás, s nem történelmi olvasókönyv.
A könyvben szereplő interjúk valóban elkészültek azokban a ’80-as években: Sipos András filmrendező Závada Pállal együtt forgatta az 1989-ben bemutatott Statárium című filmet. S ha sokszor szó szerint idézi is az akkori beszélgetéseket, mégis irodalommá váltak a dokumentumok, sorsot kaptak az ott megszólalók. Mindehhez jön hozzá a forgatás történetéről szóló, a szerző szerint tökéletesen fikciós szál. Bár időnként találgathatunk, melyik szereplőnek ki lehet a modellje, úgy érdemes olvasni ezt a művet, mint egy különösen izgalmas regényt. Mert az is.
(Závada Pál: Pernye és fű, Magvető Kiadó, 2024.)
D. J.
