Az vagy, amit megeszel? Akkor polietilén! 

Ha már elege van abból, hogy lassan mindenről, amit megeszünk, kiderül, hogy káros, az Élelmezési és Mezőgazdasági Világszervezet (FAO) most beveri az utolsó szöget is. Jelentésük szerint évente fejenként több mint 40 ezer mikroműanyag-részecskét fogyasztunk el, ami sejt- és DNS-károsodást, gyulladásos betegségeket, daganatot okozhat. A rossz hír, hogy szinte mindenben ott vannak, a jó pedig, hogy tehetünk ellene.

A mikroműanyagok nemcsak PET-palackokból és tengeri halakból kerülhetnek a szervezetünkbe, hanem szinte mindenből, amit elfogyasztunk, magunkra kenünk vagy felveszünk – mutattunk rá lapunk előző számában. A műanyagok bomlásából származó, de biológiailag lebomlani képtelen apró részecskék bemosódnak az élő vizekbe és a talajba, onnan pedig a növényi, illetve állati szövetekbe, így azok a teljes táplálékláncot megfertőzik. Lássuk, hogyan haraphatunk vagy kortyolhatunk egy kis nejlont!

A titkos összetevő, amiről nem akarsz tudni
A Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége (MDOSZ) „Műanyagmentes július” kampánya arra figyelmeztetett, a kutatók nem feleslegesen kongatják a harangot: a labortesztek egyes élelmiszertípusokban évről évre magasabb arányban mutatnak ki mikroműanyagokat. Aki azt hitte, az üdítőbe, ásványvízbe csak a PET-palackról leváló részecskék útján kerül műanyag, tévedett – már a palackozáskor bejut az italokba a természetes vízforrásokból. Az aludoboz ellenére a sörbe is kerül plasztik, nem is kis mennyiségben. Sovány vigasz, hogy nem minden ital szennyezett, csupán azok, amelyekhez felszíni vizekből (folyók, tavak, tengerek) nyerik a vizet, hiszen ezek szoros kapcsolatban állnak az emberi tevékenységgel. A forrásvizet, mélységi talajvizeket felhasználó gyártók biztonságosabb terméket állítanak elő.
A partok vagy a vízfelszín közelében élő halak, tengeri élőlények több műanyagot tartalmaznak a közelben található ipari létesítmények, kikötők szennyező tevékenysége miatt. A legnagyobb mennyiségben a makrélában, a tőkehalban és a szardíniában találtak polimereket, de a konzervhalak is tartalmaznak műanyag részecskéket változatos arányban. A tengerből származik a világ sókitermelésének jelentős része is, és az sem ússza meg a szennyezést: olasz kutatók jelentős számú, kilogrammonként 1653±29 mikroműanyag-szemcsét, főleg polipropilént, poliamidot és polietilént azonosítottak az egyik legtöbbet exportált olasz tengeri sóban.
Vásárlás közben nem árt tudnunk, hogy minden műanyag csomagolású élelmiszer potenciális veszélyforrás: ilyenek a tej és a tejtermékek, a saláták, a szószok és a reggelizőpelyhek, olykor a zöldség és gyümölcs, amely a gyökerein keresztül is képes felvenni mikroműanyagot, sőt, a teába is belekerülhet a filtercsomagolásról. Talán utolsóként gondoltunk volna a mézre és a cukorra, de ezek is aggályosak: a méhek érintkeznek a környezettel, illetve a feldolgozás és csomagolás során is kerül műanyag ezekbe. 
A konyhai eszközeinkről, spatulákról, vágódeszkákról, turmixgépekről is leválhatnak részecskék súrlódás útján, azt pedig talán mindenki tudja, nem jó műanyag edényben melegíteni, mert a hő hatására részecskék válhatnak le róla. (Az ételek mellett kozmetikumokban, fogkrémekben, dezodorokban, ruhaneműkben is jelen van a mikroműanyag.)

Nincs benne vitamin
A mikroműanyagok nemcsak önmagukban károsak az egészségre, hanem azért is, mert a szintetikus polimeren kívül oldószereket, lágyítókat, festéket és egyéb vegyi anyagokat (BPA, ftalátok, alkilfenol) tartalmaznak, amelyek hormonális, szív és érrendszeri, valamint immunrendszer zavarokat okozhatnak. Betiltásról, hivatalos ajánlásról vagy nagy ipari átalakításokról egyelőre azért sem hallani, mert bár a mikroműanyagok hatása a világ egyik legintenzívebben kutatott területe, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) állásfoglalása várat magára. Pedig állatokon és/vagy emberi sejteken végzett kísérletek bizonyítják, hogy a műanyag részecskék átjuthatnak a bélgáton, a vér-agy gáton és a placentán is, a nyirok- és vérkeringésbe kerülve pedig megtelepedhetnek a tüdőben, a májban, a vesében és az agyban. A plasztikdarabok mechanikusan is károsíthatják a sejtek membránját, ami sejthalálhoz vezethet, valamint jelenlétük fokozza az oxidatív stresszt, ami károsíthatja a DNS-t, növelve egyes daganatok kialakulásának kockázatát. A mikroműanyagok a véráramba jutva gyulladást, ezáltal érrendszeri betegségeket, például trombózist okozhatnak, az emésztőrendszerben felhalmozódva pedig gátolhatják a tápanyagok felszívódását, és gyulladásos bélbetegségekhez vezethetnek. Megváltoztathatják a bélflórát, ami emésztési és immunzavarokat indukál, de a máj működését is felboríthatják. A mikroplasztikot nemcsak székletben, de tüdőszövetben és nyálban is kimutatták, belélegzése krónikus légúti betegségeket, asztmát okozhat.

Tippek túlélésre
Szűcs Zsuzsanna, az MDOSZ elnöke szerint mivel a műanyagokat egyelőre nem lehet kizárni az életünkből, a megoldás a használatuk csökkentése lehet. A 3R-szabály a mértékadó. 1. Reduce – Csökkentsd a jelenlétét! Kerüljük az egyszer használatos műanyag eszközöket, ha lehet, vásároljunk csomagolásmentes boltban. 2. Reuse – Használd újra! (akár a nejlonzacskót is). Érdemes emellett acél- vagy üvegedényekben tárolni ételt, italt. 3. Recycle – Hasznosítsd újra! Ide tartozik a szelektív hulladékgyűjtés, az üvegvisszaváltás, a saját bevásárlótáska használata. Mivel a szakember szerint nincs az a vízforrás a világon, ami biztosan műanyagmentes, forralással csökkenthetjük a víz mikroműanyag-tartalmát. 
Bár egyelőre csak apró lépések történtek (egyszer használatos szívószálak vagy étkészletek kivezetése, ingyen bolti szatyrok beszüntetése), kirajzolódni látszik egy új trend, ami a csomagolások forradalmasítását célozza. Innováció például a kígyóuborkán lévő fóliát helyettesítő zselés anyag, ami megakadályozza a kiszáradást, a szennyeződést és lemosható. Európában már tesztelik az egyadagos fűszereket és a kávékockát, amit ehető, megfőzhető zselés burkolat tart össze. Emellett egyes étkezőhelyeken már használatban vannak az olyan eszközök, mint a kukoricából készült tányérok, villák és kések. 

Török Dániel